Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
3207 LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy lá tom, hogy abszolút szemléleti ellentét van a kormánypárt és az ellenzék között ebben a kérdésben. Nagyon nehéz lenne az elmúlt 20 évben a pénzügyi szektorban történt olyan nagyságrendű szabályozásváltozást említeni, ami csak megközelítené ennek a tervezett törvénynek a hatását a magánnyugdíjpénztári rendszerre. Keller László képviselőtársunk két kockázatról beszélt: az intézményrendszer kockázatáról az intézmények felől vizsgálva, a járadékbefizetési időszak kockázatát megint csak az intézmény felől vizsgá lva. Csak a helyzet az, hogy itt van 3 millió tag - a 3 millió tag felől kellene nekünk vizsgálni ezt az egész kérdést. És azt mondja Keller László, hogy a tagok nem tőkeerősek. De, a tagok hihetetlen mértékben tőkeerősek: ez a 3 millió ember fizetett be 2 000 milliárd forintot. Tehát az egész erről szól, ennek a 2000 milliárd forintnak a mainál lényegesen szabadabb, banki jellegű használatáról szól. Mi azt látjuk, hogy ez az átalakítás egészen elképesztő mértékű és súlyos károkat okozhat a rendszerben. Itt egy paradigmaváltásról van szó, méghozzá egy negatív paradigmaváltásról van szó, az valósul meg, ha átlépünk a nonprofit jellegből a profitorientált jellegbe. Ez egy egészen alapvető változás, olyan alapvető változás, amiről mi úgy látjuk, hogy a nyugdíjpé nztári tagokat, ezt a 3 millió embert önök nem kérdezték meg, és nem képviselik igazán. Az intézményi átalakulás kötelező jellege mit jelent? Minden magánnyugdíjpénztárnak biztosítóvá kell alakulnia kötelezően. Itt is azt vizsgálják önök, hogy a nagyobb ma gánnyugdíjpénztárak részéről fogalmazódik meg a panasz, hogy ezeknek a jelenlegi intézményi formája nem kielégítő az ő számukra. Vagy amikor azt kérdeztük a szociális bizottság ülésén, hogy ki rendelte meg ezt a törvényt - mondjuk, ez egy meglepő kérdés vo lt a jelen lévő kormányképviselő számára , akkor két dolgot mondott, hogy a megrendelők a pénzintézetek voltak és a munkavállalók. Úgy gondoljuk, hogy a munkavállalók nemigen lehettek, mert a munkavállaló ilyen módon nem jelenik meg, de a pénzintézetek me gjelennek ebben a kérdésben. A magánnyugdíjpénztárak jelenlegi formájukban önkormányzati elven működnek. Kékesi Tibor képviselő úr leszólta egy kicsit ezt az önkormányzati jelleget, holott mi azt mondjuk, hogy ezeknek a nonprofit szervezeteknek nemcsak hog y létjogosultságuk van, de ezt kellett volna tűzönvízen keresztül megerősíteni. Belátható, hogy a nonprofit szervezet jelleg nincsen összhangban sem a pénzügyi csoportok profitorientált üzleti magatartásával, valójában sem a tagokéval. Ezt egyébként helye sen mondja Kékesi Tibor képviselő úr, hogy a pénztártagok is inkább ügyfélnek érzik magukat ebben a rendszerben, semmint tulajdonosnak. Ugyanakkor nem igaz ez azokra a kis szervezetekre, a munkáltatói vagy ágazati hátterű nyugdíjpénztárakra, mert itt valób an működik az önkormányzati szervezet, van valamiféle ágazati összetartozás, és a valóban nonprofit működés a cél. Mi azt gondoljuk, hogy ha tovább kellett volna fejleszteni, amit ön fikcióként mond - tehát önök 1997ben ezeknek a pénztáraknak a létrehozás ával egy fikciót hoztak létre, ezt ön vallotta be teljesen világosan , mi azt gondoljuk, hogy ezt a nonprofit jelleget, az önkormányzati elvet kellett volna továbbfejleszteni és erősíteni, átláthatóvá tenni, hitelesebbé tenni. Tehát a valódi nonprofit sze rvezetek érdekeit ez az átalakulás egyáltalán nem veszi figyelembe. Annak a néhány, igen nagy banki hátterű biztosítónak az igényeit viszont abszolút mértékben igen. Tehát könnyű belátni azt, hogy a kötelező jelleggel a kisebb vagy közepes méretű magánnyug díjpénztárak kéthárom éven belül beolvadásra, végelszámolásra kényszerülnek, mert az előírt feltételeket, a szavatoló tőkét nem tudják majd biztosítani, és ez a beolvadás kódolva benne van ebben a rendszerben. Miért akarják önök ellehetetleníteni ezeket a szervezeteket? Ez azért is érthetetlen, különösen azért érthetetlen, mert a nagy pénzügyi csoportokhoz tartozó magánnyugdíjpénztárak éves vagyonarányos díjterhelése 1,72 százalék, míg ugyanaz az ágazati, munkahelyi magánnyugdíjpénztáraknál csak 1,08 száza lék. Tehát 6070 százalékos az eltérés a kicsik javára. Ebből is látható, hogy érthetetlen ez az egész gondolatmenet, és azt látjuk, bizony, hogy azzal, hogy limitálják a költségeket, a jelenlegi költségeket viszik föl egy lényegesen magasabb szintre. Tehá t itt
