Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - A vízi társulatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2705 ELNÖK (Harrach Péter) : Írásban el őre senki nem jelezte hozzászólását, helyben viszont szót kért Orosz Sándor. Öné a szó. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt előterjesztő Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizot tságának én is tagja, egész pontosan alelnöke vagyok, így hát valóban tárgyaltuk ezt a bizonyos előterjesztést. Ez nem hangzott el itt a plénumon, szeretném mondani, hogy a bizottság három tagja támogatta, hatan tartózkodtak, és nyolcan voltak ellene. Hogy mi a többség, mi a kisebbség, az dönti el, hogy a legtöbben végül is úgy szavaztak, hogy nem. Ezzel szemben a tartózkodók körülbelül úgy álltak ehhez a történethez, hogy aktívan nem támogatják ezt a javaslatot. Ha így nézzük, az Országgyűlés környezetvéde lmi bizottságában a többség azt mondta, hogy igen, de ezen belül a szűkebb többség azt mondta, hogy aktívan nem. Ugyanakkor mégiscsak elgondolkodtató, hogy maga a törvényjavaslat a kormány értékelése, számos, nem feltétlenül pártalapon az ügyre tekintő jog ász értékelése szerint hibás. E hibák kijavítása nélkül az előterjesztői szándék, még a legnemesebb szándék sem tud érvényesülni, és ezért azt kell mondani, hogy ha az előterjesztő mindenképpen komolyan gondolja, hogy ebből a céljának megfelelő törvényt ke ll hogy fogadjon el a Ház, akkor tudomásul kell venni azt is, hogy némileg korrigálni kell. A korrigálás lehetőségét az általános és részletes vita keretei között benyújtható módosító indítványok teszik meg, és ahogy én figyeltem a működést, nem nagy az ak tivitás. Ez pedig azt jelentené vagy jelentheti, hogy ha ez a törvényjavaslat a beterjesztésnek megfelelően kerül végszavazásra, ha most úgy zárul a mai általános vita, hogy nincs hozzá benyújtva módosító indítvány, akkor ez lenne a sorsa, akkor vélhetően nem kerülne elfogadásra. Azt gondolom, hogy az a múlt, amit felelevenített Kuncze Gábor az előterjesztők nevében, ennél sokkal méltányosabb eljárást igényel, és nemcsak méltányosabb, hanem segítőkészebb eljárást is. Itt vitatkozni szeretnék azokkal, akik a zt gondolják, hogy ahogy szokás mondani, a ciklus végén szabade nagy horderejű ügyekben dönteni - igen, szabad. A Magyar Köztársaság Országgyűlése a választási ciklusoktól és azon belüli időszakoktól függetlenül felelősen kell hogy a kérdésekkel foglalkoz zon, ezért tehát teljesen mindegy, hogy most adott esetben egy négyéves választási ciklus végén járunke vagy sem. Amíg itt vagyunk, az a dolgunk, hogy felelősen beszéljük meg, és döntsük el a döntésre érett kérdéseket. Na már most sokkal inkább az a kérdé s tehát, hogy ezt a nagyon fontos ügyet, mert ebben nem volt vita, az itt elhangzottak alapján sem volt vita, hogy mindenki fontos ügynek tekinti, mind a víz mint természeti erőforrás kérdését, mind pedig az ehhez a földtulajdonosok és a földhasználók olda láról delegált társadalmi képződményt, a vízi társulatot. Azt gondolom, hogy ez jó esélyt ad arra, hogy akár még értelmes párbeszéd és döntés is születhessék ezekben az ügyekben. Nyilván, ha pusztán csak azt nézzük, hogy a jelenleg hatályos vízgazdálkodási törvénnyel ellentétes sok szempontból ez a javaslat, azt gondolom, hogy ez figyelemfelkeltő. Ha azt is vesszük, hogy még a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályaival is néhány helyen, ezért azt is célszerű kijavítani. Azt már nehezebb lesz megítél ésem szerint, hogy a 2010. évi költségvetési törvény vonatkozó passzusa az itt előírt követelményeknek eleget tegyen, de adott esetben akár az is lehet, és nyilván a javaslatnak azokat a kodifikációs - hogy mondjam - nehézségeit is, amelyekkel lehet találk ozni, ki lehet javítani. Ugyanakkor mégiscsak elgondolkodtató, hogy itt van a vízi társulat, az erdőbirtokossági társulat, itt vannak a társasházak, itt vannak a különböző szövetkezetek, ezek sorában is leginkább a lakásszövetkezetek, és nem véletlenül sor olom ezeket, hiszen én Óbuda országgyűlési képviselőjeként tartok fogadóórákat, és tudom mondani, hogy sok esetben hasonló a probléma a társasház és tagjai, a lakásszövetkezet és a szövetkezet tagjai, az erdőbirtokosság és az erdőbirtokossági tagok, a vízi társulat és azok tagjai között. Jelen van társadalmunkban egy elidegenedés. Elidegenedés azoktól az intézményektől, amelyek egyébként eredendően, hiszen ezek mindegyike több száz éves múltra visszatekintő intézmény, amelyeknek célja eredendően nem más,
