Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár:
2656 Ezt a kaput akarjuk bezárni ezzel a lehetőséggel. Nem marad ellátatlan a beteg, és pont a méltányosság a lehetőség arra, hogy kis esetszámban a beteg megkapja a megfelelő gyógyszerét. Kö szönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Mikola Istváné a szó. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés! Ma délelőtt is többször szóba került a kapacitás kérdése: sok az ágy, kevés az ágy, hogy lehet szabályozni a kapacitásokat, hogy a szükségletnek megfelelő módon, ráadásul az egyenlő hozzáférés esélyét is szolgálva legyenek például az ágyak elosztva. Meggyőződésem az, hogy semmiféle fiskális kényszer és ezzel kapcsolatos szabályozás nem hoz létre racionális struktúrát, de meggyőződésem az is, hogy a regionális egészségügyi tanácsokban való alkudozás sem. Túl sok az ágyakhoz, az intézményekhez kötött érzelem, a lokális patrióta magatartás, az ágazatban egy bizonyos paternalisztikus, kicsit félfeudális szemlélet uralkodik még. Meggyőződésem az, hogy eg yetlenegy technológia van, amivel a kapacitásokat valóban a térségi népegészségügyi trendekhez igazodva szükségletalapon lehet megszabni, s ez a népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika, az evidencebased health policy. Megvannak ma a népegészségügyi adatok, igaz, hogy ez egy tízéves programot igényel, de nincs más lehetőségünk, mint hogy a regionális népegészségügyi trendek alapján állítunk fel regionális prioritásokat és a pénzek elosztását, a központi elosztást, a forrásallokációt ez en prioritások mentén tesszük, és akkor elmondhatjuk, ha ilyen elosztás mellett jól használjuk fel a pénzt, akkor a rendszer allokációs hatékonysága, a rendszerből kinyerhető népegészségügyi hozadék, az egészségnyereség optimális lesz. Sőt ha tová bbmegyek, ez azt is biztosítja, hogy meg tudjuk határozni a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalmát, a csomagját, mert ez is egy definíció. Mert egy adott költségvetési időszakban az általános egészségbiztosítás szolgáltatási csomagja egyenlő magával a korrekt allokációval - ez egy definíció. Nincs más hátra, ezt az utat kell járnunk az alkudozások meg az apróbb kis szabályozások érvényesítése helyett. Tízéves program, el kell kezdenünk csinálni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Vojnik Máriáé a szó. DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úrral teljes mértékben egyetértek, egészségügyi szükségleteket kell kielégíteni, méghozzá úgy, hogy amennyire lehetséges, ezeke t népegészségügyi mutatók alapján kell meghatározni. Csak az a probléma, hogy ezt a regionális irányítók, a régióban működő ÁNTSZek a kapacitások és a szükségletek ismeretében a helyi politikai döntéshozókkal együtt is el tudnák végezni, képviselő úr. Ezt a lehetőséget szerettük volna megadni a régióknak, hiszen most is láthatjuk, hogy be tudjuk mutatni, akár az országos átlaghoz képest, akár a régióhoz, akár a másik régióhoz, a fejlettséghez, és rengeteg indikátort fel tudunk sorolni, hogy mihez képest ke llene a változtatásokat megtenni. Csakhogy azt gondolom, képviselő úr, a vita közöttünk abban van, hogy azt mondja a képviselő úr: hát hiszen egy központi akarat mentén ezt végig lehet vinni. De már sok kormány megpróbálkozott ezzel, és jól látható, hogy e z nem mindig annyira csak a döntéshozókon múlik. Kell a helyben lévő döntéshozók, a szolgáltatók és az ÁNTSZesek együttműködése is. Ha szemrehányás illethet bennünket, csak azért, mert mi sokkal jobban bízunk abban, hogy a régióban működő helyi egészségpo litikusok, a közgyűlések döntéshozói, a regionális ÁNTSZ képviselői, a régió egészségügyét finanszírozó pénztárak vezetői együtt tudnának ebben működni. Sajnálom, de nem
