Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2604 ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel több jelentkezőt nem látok, megkérdezem Avarkeszi Dezső államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem.) Nem. Az általános vitát lezárom. Az előterjesztéshez módosító javaslat érk ezett, a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Soron következ ik az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Magyar Bálint, Csapody Miklós, Világosi Gábor, Karsai Péter képviselők önálló indítványát T/9057. számon, a bizott sági ajánlást pedig T/9057/1. számon ismerhették meg. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Magyar Bálint képviselő úrnak. DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ha körülnézünk ebben a teremben - s most ezt nem abból a szempontból próbálom megtenni, hogy egy ilyen törvényjavaslat milyen érdeklődést vált ki az Országgyűlés pártjainak képviselőiből, hanem ha áttekintünk az üléssorokon , akkor talán megértjük azt, hogy a rendszerváltás idején miért is alakult ki olyan választójogi törvény Magyarországon, amely 386 képviselőt eredményezett, és azóta is, immáron két évtizede, ennyi az országgyűlési választásokon egy vegyes rendszerben - egyéni választókörzetben, illetve listán - megválasztott képviselők száma. Ha nem is pontosan ezt a számot, de a nagyságrendet örököltük egy olyan parlament épületével, ahol az a terem, ahol most vagyunk, alsóházként működött, a másik oldalon pedig az a terem, amit most különböző k onferenciákra, ünnepi eseményekre használunk, felsőházként működött. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai az akkori kommunista hatalommal azt eredményezték, hogy a kvázi rendelkezésre álló teret ki kell tölteni, még akkor is, ha az országunk, a hazánk lako ssága nem is indokolja ezt a méretet. Ha körbenézünk Európában, általában azt látjuk, hogy a Magyarországhoz hasonló nagyságrendű államok parlamenti képviselőinek száma a jelenlegi magyar képviselők számánál jóval kisebb. Miközben az ország az elmúlt húsz évben jó néhány kritikus gazdasági helyzetet és megszorító intézkedést élt át, a politikai erők számára természetesen felmerül a kérdés, vajon szükség vane ekkora nem pusztán államapparátusra, hanem a demokratikus rendszer működtetéséhez szükséges képvise lői - hogy így mondjam - garnitúrára. Ez nemcsak a parlamentre, az Országgyűlésre vonatkozik, hanem az önkormányzati rendszerre is. Nem véletlen tehát, hogy a politikai pártoknak, amelyek ma a parlamentben vannak, gyakorlatilag mindegyike hitet tett már az Országgyűlés létszámának csökkentése, illetve az önkormányzati képviselők létszámának csökkentése mellett, és ezt a csökkentést szinte egyhangúlag mintegy 50 százalék körüli csökkentésben vélik reálisan meghatározni. Úgy gondolom, hogy az a javaslat, amel yet benyújtottunk a parlament számára három képviselőtársammal közösen, alkalmas arra, hogy tesztelje ezen szándékok komolyságát, illetve amennyiben ez a szándék valóban komoly - hiszen sokszor kinyilváníttatott a közvélemény előtt , akkor a rendelkezésre álló idő elegendő arra és a forma megadja a megfelelő keretet ahhoz, hogy közös nevezőre juthassunk, és elfogadhassuk az országgyűlési választójogi törvény módosítását.
