Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2605 Két feltételt tartottunk szem előtt ennél a javaslatnál. Az első az, hogy 200 főre csö kkenjen a képviselők létszáma, a második pedig az, hogy a jelenlegi választójogi rendszerben lévő aránytalanság ne fokozódjon semelyik javaslat megvalósulásával, sőt inkább az arányosság irányába mozduljunk el. Annak idején az Ellenzéki Kerekasztalnál ez a fajta aránytalanság, amellyel próbáltuk a rendszer működését meghatározni és belőni, tudatos választás is volt, azt szolgálta, hogy mindenképpen stabil kormányzás alakulhasson ki a parlamentben, akkor is, ha az eredmények nagyon közeliek egymáshoz. Az ezt követő húsz év tapasztalata azért megmutatta, hogy Magyarországon a stabil kormányzás intézményét sokkal inkább a konstruktív bizalmatlanság intézménye biztosítja, ugyanakkor még egy, két, három, négy, ötfős többséggel is éveken keresztül biztosítható volt a kormánypárti többség egyegy választás után. Viszont a csökkentés esetén szükséges egy olyan választójogi rendszer biztosítása, amely az arányosságot nemhogy csökkenti, hanem növeli. Ha ezt a két szempontot mintegy zsinórmértékként szem előtt tartj uk - tehát egyfelől a 200 fős parlamentet, másfelől pedig hogy az aránytalanság mértéke ne növekedjen, sőt ha lehet, az arányosság erőteljesebben érvényesüljön, és ezzel a választói akarat is világosabban és egyértelműbben tudjon kifejeződni a választójogi rendszerünkben , akkor is számos megoldás lehetséges arra, hogy ezt milyen választójogi rendszerrel lehet biztosítani. Itt az ízlések és a pofonok természetesen különböznek. Ez a javaslat három lehetőséget tár a tisztelt Ház elé. Az egyik verzióban színt iszta országos listás választásról van szó, ahol a politikai pártok meghatározott számú ajánlás után jogot kapnak arra, hogy országos listát állítsanak, a választók pedig erre az országos listára szavazhatnak, és ezáltal alakul ki egy meglehetősen arányos választójogi rendszer. Ezzel a megoldással szemben felvethető az a kifogás, hogy egy ilyen rendszerben a helyi érdekek nem érvényesülnek oly mértékben, mint a korábbiakban. Messzire vezető vita lenne, ha arról beszélnénk, hogy az Országházban mennyire kell a helyi érdekeket közvetlenül képviselni, és mennyire inkább az országot mint egészet tekinteni, országos érdekeket megjeleníteni, vajon a helyi érdekek alsó szintű bekapcsolása az országgyűlési munkába nem torzítjae inkább a munka hatékonyságát. A másod ik verzió bizonyos értelemben ötvözi azt a szempontot, hogy egy egyszerű listás választási rendszer érvényesüljön, és a helyi érdekek is megjelenjenek, ugyanakkor az arányosság is megtörténjen. Ez a második verzió nem más, mint a regionális választási list ák rendszere, amelyben Magyarország hét régiója egyegy listával rendelkezik, és a választásra jogosult polgárok arányában az ezen a listán bejutott képviselők adják majd az Országgyűlés képviselőinek az összességét. Ez a rendszer szintén egy világos, átlá tható rendszer, ugyanakkor mégis azzal jár, hogy a helyi érdek - ha regionális szinten is - valamilyen módon meg tud jelenni, másfelől pedig az arányosság nem borul fel, hiszen szemben a jelenlegi rendszerrel, amelyben a megyei listákon gyakorlatilag kiosz thatatlan a mandátumok jelentős része és amúgy is fölmegy az országos listára, itt lényegében a rendelkezésre álló mandátumok a hét régió nyomán kioszthatók. (17.40) A harmadik alternatíva, lehetőség ebben a javaslatban, amelyet az Országgyűlés elé terjesz tettünk, az a jelenlegi vegyes rendszerhez hasonlatos rendszer, ami abból indul ki, hogy nem lehet az országgyűlési képviselők számát úgy kétszáz körülire csökkenteni, hogy a jelenlegi egyéni körzetek is fennmaradjanak, és eközben ne legyen rendkívül arány talan egy ilyen rendszer. Tehát ha egyes képviselőtársaim úgy gondolják, hogy egy vegyes rendszer az, amely leginkább megfelel, akkor is, ebben az esetben is ezt a rendszert, a jelenlegit át kell alakítani, csökkenteni kell az egyéni választókerületeknek a számát. Ezért ez a javaslat száz egyéni választókerületben és száz listás helyben gondolkozik, amelyben a listáról kiosztott mandátumok egy kompenzációs lista logikájával működnek. Ebben az esetben sem kellene, mint ahogy a korábbiakban sem, két szavazato t leadni a választópolgároknak, hanem csak egyet, a pártok jelöltjeire az egyéni körzetekben, a száz egyéni
