Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 9 (240. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
2466 Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Az időkeret hat perc, ezért volt a hozzászólás megszakítva. Esetleg még egyszer valaki hozzá kíván szólni? (Nincs jelentkező.) Nem látok e vitaszakaszhoz hozzászólót. Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita második szakaszát - szintén hat percben - az ajánlás 4150. pontjaira. Megké rdezem önöket, hogy kíváne valaki felszólalni. Pósán László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. A 49. pontban Hoffmann Rózsa képviselő asszony a szakképzési hozzájárulásra vonatkozóan azt javasolja, hogy a z alapképzési megfogalmazásból az alapot vegyük ki, és maradjon a képzési szak. Azt kell mondani, hogy ezzel maximálisan egyet is tudunk érteni, ugyanis a dolog lényege az, hogy egy hatheti gyakorlatot igénylő képzés a hároméves alapképzések között ma Magy arországon nagyonnagyon kevés helyen van. A gyakorlatot igénylő képzések általában szorosan összekapcsolódnak, alap- és mesterképzés együttesen. Tisztelettel azt mondom, ha a szakképzési hozzájárulást legalább hathetes gyakorlathoz akarjuk kötni, akkor ez úgy indokolt és úgy normális, ha a képzés időtartamának a teljességét vesszük alapul, ezért az alap szövegrész beiktatása a szövegbe nem indokolt. Úgy lenne teljes, hogy az adott képzési szak esetében, és ennek a képzési szaknak a kiteljesedése a mesterké pzés lezárultával ér véget. Ez ügyben szíves megértésüket és józan belátásukat szeretném kérni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Kérdezem önöket, hogy kívánnake még ehhez a szakaszhoz hozzászólni. (Nin cs jelentkező.) Nem látok további hozzászólót, ezért a részletes vita e szakaszát és a vita egészét is lezárom. Megkérdezem Arató Gergely államtitkár urat, hogy kíváne reagálni a vitában elhangzottakra. (Arató Gergely: Igen.) Parancsoljon, államtitkár úr! ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita szabályai nem engedték meg, hogy azt a színes vitát, amit az előző alkalommal a törvényjavas lat általános vitája kapcsán lefolytattunk, most felidézzem. Ez nem is indokolt, de hadd utaljak arra, hogy óhatatlanul visszaköszöntek azok a felvetések, amelyek az általános vitát jellemezték, a benyújtott módosító indítványokban is. Azt kell mondanom, h ogy a kormány elsősorban azokat a javaslatokat fogja támogatni, amelyek a törvényjavaslat eredeti céljával megegyeznek. Úgy ítéljük meg, hogy a vállalkozói közintézet létrehozása, amely nem kényszerként, hanem lehetőségként jelenik meg, a felsőoktatási int ézmények számára több szabadságot, az intézményvezetők számára pedig több felelősséget is adva egy olyan lehetőség, amellyel a felsőoktatási intézmények szigorú szabályok szerint élnek vagy nem élnek. Nem kényszer, nem kötelezettség, hanem olyan lehetőség, amelyik a jelentős külső bevételekkel dolgozó felsőoktatási intézmények számára lehetővé teszi, hogy megfelelő módon versenyezhessenek akár, de nem gazdasági társaságként, mint ez felmerült, hanem az állami intézményi létüket megtartva, állami intézményké nt működve. Azokat a módosító indítványokat fogjuk támogatni, amelyek ezt a fajta logikát pontosítják, szabályozzák, adott esetben a korábbi szabályozás hiányosságait kipótolják. A képviselő úr által megemlített kutatóegyetem finanszírozása kapcsán, miközb en a javaslat szándékával egyetértünk, fel kell hívnom képviselő úr figyelmét arra, hogy a felsőoktatás finanszírozása a következő évben egyfajta kényszerpályán mozog, abban az értelemben, hogy egyrészt a felsőfokú képzésben a mesterképzés nagy tömegű bein dulásával óhatatlanul keletkezik egy többletigény, másrészt ugyanakkor éppen a kutatási források jelentős részét immár nem a
