Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 9 (240. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2461 lehetőségét. Megnézettem 1től 4ig, mikor négy év eltelt e két szabály bevezetése kapcsán, és sok egyéb más probléma volt, írni, olvasni, számolni alig tudtak a gyerekek. Úgyhogy nézze, ezért vol tam kénytelen utána képviselőtársaimmal megbeszélve, konszenzusban a várossal, kéttanítós modellt alkalmazva 1től 4es osztályig, hogy kis csoportban, különkülön foglalkozzanak az így integrált gyermekekkel. Én úgy gondolom, hogy a demokráciafelfogásuk s ajátos - nem tudtam az imént befejezni , ugyanis itt sincs semmi demokrácia. És akkor most az iskolába akarják áttáplálni az erőszakot, hogy valaki majd úgy döntsön? Én úgy gondolom, itt se fogadják meg azt, amit mondunk, a saját hibájukat ránk testálják, mindig mi vagyunk a felelősek, ezt államtitkár úr is már elmondta. Gőg, arrogancia van, és semmi konszenzustörekvés nincs a parlamentben - jó, ha tudják - az utóbbi 8 évben. Volt másnak is oka! De a dolgok és a minőség okokozati összefüggésben vannak, ha tásellenhatás. Úgy gondolom, hogy tényleg nem a költségvetés vitája van, de tudják, a pénz hiánya nagyon sok mindent befolyásol. Kérem, az önök lelkiismeretére van bízva. Köszönöm, elnök úr, a türelmét. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Arató Gergel y államtitkár úr következik, két percben. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az a probléma, hogy képviselő úr hozzászólásában néhány helyen felcserélte az okot az okozattal. (Babák Mihály: Van ilyen hibám néha.) Ha megengedi, képviselő úr, mégiscsak vitatkoznék önnel, mert azt gondolom, hogy ez valóban hozzátartozik a parlamenti demokráciához. Tehát, képviselő úr, úgy látom, hogy ön talán már nem emlékszik rá, én emlékszem arra, hogy 2000ben, 2001ben milyen állapotban volt a magyar oktatás, ami persze akkor sem kizárólag az akkori kormány teljesítményének eredménye volt, de kétségkívül egy sor dolog - amit ön most vitat, és amire azt mondja, hogy ez nem jó - ezekre a jelenségekre válaszként született meg. A PISAfelmérésre, a csökkenő színvonalra, a szétszakadó iskolarendszerre, az iskolarendszerből kicentrifugálódó hátrányos helyzetű tanulókra, erre születtek válaszként ezek a szakmai megoldá sok. Lehet arról vitatkozni, hogy ezek jó megoldásoke vagy nem, hogy melyik milyen eredményt hozott, de önmagában ezeket beállítani a jelenség okának, azt gondolom, hogy tévedés, és ami ennél nagyobb gond: nem könnyíti azt, hogy jobb megoldásokat találjun k. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Két percben következik Pósán László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök ú r. Csak egy dologra szeretnék emlékeztetni. Abban a kérdésben, hogy Magyarországon a rendszerváltás időszakában alacsony azon hallgatók aránya, akik felsőoktatásban vannak, szerintem akkor minden politikai erő egyetértett, és ezen változtatni kellett. A fe lsőoktatás tömegessé válása önmagában a nagy számok törvényéből fakadóan is értelemszerűen okoz feszültséget, problémát. Na de egy dolgot azért ne felejtsünk el: mindaddig, amíg a felsőoktatásba való bekerülésnek volt egy mércéje, amit felvételinek hívtak, a tömegessé válás a minőség szempontjából jóllehet, problémás volt - még egyszer mondom, a nagy számok törvényéből adódóan , jóval kisebb mértékű volt a csökkenés, mint azt követően, mikor a felvételi eltöröltetett. Tehát tisztelettel azt mondom, hogy az egyik legnagyobb probléma itt van: egy tömegesedő felsőoktatásban a bemeneti szint minőségi küszöbrendszerét kiiktatni, teljesen szabadjára nyitni a kapukat, na ez az, ami a színvonalat abszolút leviszi, és itt van a legnagyobb probléma. Most kellene
