Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 28 (237. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. szeptember 21-ei ülésén elfogadott, a polgári törvénykönyvről szóló törvény vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP):
2065 A másik problémám ezzel csak az, hogy ha ön általam tisztelt emberekre hivatkozott, olyanokra, akik 20 éve tagjai ennek a parlamentnek, és igaz, hogy most többen nincsenek itt, de nem erre akarnék reflektálni; hanem ha önök, akik 20 éve itt ülnek, alakí tják az ország életét, ennek az országnak az életét és ennek a Háznak a szabályait, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy mi okból nem módosították a Házszabálynak azon rendelkezéseit, amit egyébként rossz gyakorlatként ön is citált és emlegetett, és mi, új képviselők, viszonylag joggal mondjuk azt: jé, ez így tud működni? (11.30) Tehát bennem ez a kérdés felmerül, és azért óhatatlanul talán az lenne az első lépés a megközelítésemben, hogy a Házszabályt kellene alapos átgondolás alá venni, és annak természet esen konszenzusos elfogadásával lehetne ezeken a problémákon változtatni. De hogy kicsit mégis visszatérjek a Ptk. tárgyalásához, az előbbi hozzászólásomban nem véletlenül, de nem említettem a FideszKDNP két másik módosító javaslatát. A 423. módosító java slattal kapcsolatban Szép Béla képviselőtársam a vezérszónoklatában már utalt az általunk elképzelt megoldásra, úgyhogy ezt nem részletezném, azonban a 424. javaslatról hadd ejtsek egypár szót. Ez ugye miről szól? Ez a házastársi hűségről szól. Érdemes tal án ebben a témakörben egykét dologra rávilágítani. Az értelmező szótár a következőképpen fogalmazza meg a házastársi hűséget: valakinek valamihez való állhatatos, kitartó ragaszkodása. Felmerül a házastársi hűség kérdéskörében, hogy szükségese szabályozn i jogi normában egy olyan emberek közötti kapcsolatot jellemző viszonyt, ami - mondjuk, álláspontom szerint, de nem vagyok ezzel egyedül - jogi eszközökkel nem kikényszeríthető, de még csak nem is végrehajtható. Ugye, mert abban azért megállapodhatunk, tis ztelt képviselőtársaim, hogy a házastársi hűség előírása egy végrehajthatatlan rendelkezése lenne a polgári törvénykönyvnek? Lehete a jogalkotónak célja, hogy egy végre nem hajtható, nem kikényszeríthető rendelkezést építsen be, pontosan egy polgári törvé nykönyvbe? Azt gondolom, nem. Jogi normában, különösen egy magánjogi kódexben azt érdemes és kell rögzíteni, ami valamilyen módon kikényszeríthető vagy végrehajtható. Erről mindenki tudja, hogy egyik módon sem lehet elérni ennek a végrehajtását. Ellenben a z az együttműködési kötelezettség, amit a családjogi kapcsolatokban a polgári törvénykönyv megfogalmaz, az mint elvárás már végrehajtható. És ha beszélünk a házastársi hűségről, akkor beszélnünk kellene talán a hűtlenségről is, mint ellenkező fogalomról. H iszen a hűtlenség, illetőleg a hűség kötelezettsége a mai hatályos Csjt.ben megtalálható. Azonban ennek a kötelezettségnek a megszegése nem válóok ma sem a családjogi törvény vonatkozó rendelkezései alapján, hiszen a házasságot a hatályos jogszabályok sze rint a bíróság akkor bontja fel, ha meggyőződött arról, hogy a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Arra nem kívánnék talán statisztikai adatokat sorolni - bár tehetném, mert ezzel foglalkozó kollégáink közül vannak, akik ebből publikáció kat is írtak, de azt gondolom, ez teljesen szükségtelen , de mégis hadd mondjam azt, hogy a hűtlenség sokszor saját maga is egy következmény, annak nyilvánvalóan vannak kiváltó okai. Ha úgy nézzük, akkor a házasság megromlásának, a kapcsolat funkciózavará nak egy tünetével állunk szemben. Azt gondolom, nem jogszabállyal, nem jogi normával, és nem a jogi norma kötelező erejével kell elérni azt, hogy valaki egy házasságban vagy egy emberi kapcsolatban a hűségről tanúbizonyságot tegyen, illetőleg azt megélje, hanem mindenkit a saját értékrendje, saját jósága kell hogy arra vezesse, hogy a hűség fontos legyen az életében, vagy ha nem, akkor ez nem tartozik a jogra. Grád András jogászpszichológustól idéztem tulajdonképpen ezeket a gondolatokat, és még azt is had d idézzem tőle - egy október 16án, a Kossuth rádióban folytatott rádióbeszélgetésből , ami azt tartalmazza, hogy ő erre vizsgálatokat is végzett, hogy az eddigi családjogi előírás mellett is a hűséget a házasságok elsöprő többségében megszegték. Tehát a jelek szerint nem annak van
