Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2029 sz úrópróbaszerű ellenőrzések, én ezzel egyet tudok érteni, de akkor meg tényleg felesleges ötévente a nagy, átfogó, iszonyúan sok papírmunkával járó akkreditációs procedúrát lefolytatni, mert ha így is, úgy is vannak szúrópróbaszerű dolgok, akkor ebből a sze mpontból a dolog a helyén lenne. Ugyancsak azt gondolom, a tekintetben érdemes lenne azért elgondolkodni, és ha lehet, akkor közös nevezőre jutni, hogy egyáltalán az egyetemi tanári kinevezések kérdését ésszerűe, célszerűe könnyíteni. Csak szeretnék arra emlékeztetni: a jog, a hatályos felsőoktatási törvény megszab egy szintet, hogy mi az elvárható dolog, akár tudományos fokozatok vonatkozásában is - ugye, egy ilyen van, a PhD , viszont azt nem tiltja, hogy egyes intézmények ehhez képest szigorúbb szabál yzatokat léptessenek életbe. Ma olyan gyakorlat van - és ez helyes is , hogy ha valaki az egyik intézményből egy másikba megy át, akkor ott újra meg kell pályáznia a különböző státusokat és címeket is. Most egy olyan esetben, amikor valaki egy olyan intéz ményből jön, ahol a törvény szövegéhez igazítottan történik az előreléptetés, egy olyan intézménybe menne, ahol a törvény szövegéhez képest szigorúbb belső szabályzatokat érvényesítenek, akkor már komoly probléma van a tekintetben, hogy az egyik delikvens esetében a professzori cím és státus elnyeréséhez ilyen követelményt kellett megtenni, a másiknál pedig egy jóval magasabbat. Ez nem szerencsés. Tartsuk meg azt a helyzetet, hogy minden intézményben le kell folytatni külön ezeket az eljárásokat. Ez ma így van, szerintem ez helyes. Egyébként ezt a fajta szabályozást - ha az emlékeim nem csalnak, talán még Magyar Bálint volt akkor a miniszter, azt hiszem, ezt akkor vezették be , ennek az indokoltságát akkor sem vitattuk. Tartsuk meg, ne csökkentsük! Amennyib en kitűzött cél, hogy a felsőoktatás színvonala fontos dolog, ne kezdjük el visszanyomni; és az akkreditáció dolga visszacsatolódik ehhez a kérdéskörhöz. Azt mondta az államtitkár úr, hogy azt olvassuk ki a törvény szövegéből, csak azt nézzük, ami a törvén y szövege, és ne kezdjünk el spekulálni. Én ezt el is tudnám fogadni, ha épp az előttem szóló az előbb nem törte volna meg ezt a sort. Éppen Szabó képviselő úr mondotta, hogy az Akkreditációs Bizottság összetételéből következhet - feltételes módban - az, h ogy önakkreditálás van. Egyetértek ezzel a felvetéssel, félreértés ne essék. De akkor engedtessék meg, hogy éljünk azzal a gyanúperrel is, hogy bizony a vállalkozói közintézet, akárhogy csűrjükcsavarjuk, akárhogy próbáljuk színezni, ez bizony annak a régi lemeznek a nem tudom, hányadik újabb és újabb mezbe öltöztetése, amit már volt módunk megtapasztalni, hogy ez bizony a felsőoktatásnak valamiféle privatizálási szándékát vetíti előre. Önök azt mondják, hogy nem így van, mi úgy gondoljuk, hogy így van. Eng edtessék meg mindenkinek ezt a fajta továbbgondolási lehetőséget, gondolatszabadságot gyakorolni. A többfejű egyetem problémájával továbbra is szembesülnünk kell. Tehát amennyiben szervezeti egységeket jogi személyiséggel ruházunk fel, onnantól kezdve bizo nytalanná válik, hogy különböző munkavállalók esetében ki gyakorolja a munkáltatói jogot, hová van az telepítve; bizonytalanná válik, hogy ki rendelkezik aláírási joggal, milyen hatáskörrel, hová vannak számlák rendelve, és így tovább, és így tovább. Az ál lamtitkár úr ugyan csóválja a fejét, de én azt gondolom, a helyzet nem ilyen egyszerű, mint ahogyan ön gondolja. Nézzük csak meg azt, hogy állami tulajdonban lévő vállalatok szintjén mi is történik ma, akár csak a MÁV esetében. Üzleti titokra hivatkoznak, a miniszternek, akinek felügyeleti jogköre lenne, neki nincs hatásköre, ő mossa a kezeit. Nem szabad, hogy a felsőoktatásban ezeket a derék BKV, MÁV- vagy az ördög tudja, milyen modelleket lenyomjuk. Ne tegyük meg, szeretném kérni. A felvételivel kapcsola tosan van egy komoly aggály ebben a szövegben. Önök beterjesztettek a közoktatásra vonatkozóan egy olyan javaslatot, ami - ha az emlékeim nem csalnak - valami olyasmit tartalmaz, hogy emelt szintű érettségi legalább egy tárgyból legyen. Ezzel egyet tudunk érteni. Akkor ez a felsőoktatási törvénytervezetben miért nincs benne? Miért nincs benne? Az van benne, ami a jelenlegi gyakorlat, hogy az egyetemek mondják meg, hogy mit akarnak. Most is ez van. Mit fognak mondani az egyetemek? Nem kérjük, mert akkor egyé bként magasabb követelmény van, kevesebb diák fog jelentkezni hozzánk, a normatíva látványosan visszaesik, bezárhatjuk a kaput. Ennek így sok értelme nincsen. Tehát hangoljuk már össze azért azt, hogy akkor a közoktatási törvényben mit
