Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
1960 időpontja miatt méltánytalanul alacsonyabb nyugdíjat kaptak. A nyugdíjkorrekciós program jövőre közel egymillió nyugdíjast érint. Emellett a kormány a nehéz körülmények közepet te is vállalta és garantálja, hogy a 65 éven felüliek utazási kedvezményei megmaradnak. Tudjuk, hogy sokak számára ez az élet karbantartását, az aktivitást jelenti, amit biztosítani kell. Jövőre is köszönti a kormány, a Magyar Köztársaság a szépkorúakat, e zúttal már mindazokat, akik a 95. életévüket idén betöltik, vagy ennél idősebbek. Tisztelt Képviselő Úr! Biztosíthatom önt arról, hogy ez a kormány minden erejével azon lesz, hogy az állam, a civil világ s a gazdaság szereplőinek bevonásával az élet minden területén következetesen védje és érvényesítse az idős emberek jogait és hosszú távú érdekeit. Egyetértek önnel abban is, hogy az idősek iránt nem csak anyagi eszközöket kell biztosítani. Ez nem csupán pénzkérdés, legalább ennyire fontos a tisztelet, a tö rődés, az odafigyelés az idősek mindennapjaiban, hogy segítsük őket, hiszen tudjuk, hogy nekik az életvitelük egyre nehezebbé válik, gyakran egészségi okok miatt, és ez pedig mindnyájunknak szent kötelessége. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Megköszönöm miniszter úr válaszát. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gulyás József frakcióvezetőhelyettes úr, az SZDSZfrakcióból. Parancsoljon, frakcióvezetőhelyettes úr! GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Húsz évvel a köztársaság kikiáltása után egyre több a keserű hang, sajnos nem alaptalanul. Hankiss Elemér szavaival élve minden porcikájában rosszul működik az ország, de ezért legkevésbé sem az alkotmányos keretek hibáztathatók. A rendszerváltó éveket nemhogy nem kell megtagadnunk, hanem büszkék lehetünk mindarra, amit ez az ország a pártállami rendszer lebontásában, a jogállamiság, az alkotmányos demokrácia alapjainak megteremtésében 198990 fordulóján elért. Akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a rendszerváltás idején - és bizony azóta sem - oldották meg, válaszolták meg a különböző színezetű kormányok, a különböző összetételű Országgyűlések az elmúlt rendszer megismerhetőségének legérzékeny ebb kérdéseit. Lassan, de sajnos biztosan elszáll az utolsó lehetősége is annak, hogy ez az Országgyűlés tisztába tegye a lezáratlan közelmúlt vállalhatatlanul rejtve tartott ügyét. Ki kell mondani, hogy a rendszerváltás előtti állampárti vezetés, az állam biztonsági szolgálatok működtetői nem tarthatnák még ma is titkosítva, elzárva a nyilvánosság elől a pártállami rendszer állambiztonsági iratainak indokolatlanul jelentős részét, ha ezt a rendszerváltást követő szűkebb politikai elit nem tette volna lehető vé. Miért? Talán azért, mert fantáziát, hasznos eszközt látott a titkok privatizálásában, ahogy az állambiztonsági káderállomány lényegében teljes körű átvételében is. Vajon a válságkezelésre szerződött kormánynak mik a szándékai, melyek a szándékai ezen a területen? Több mint fél év telt el, és bizony semmiféle új szándék vagy előrelépés ezen a területen nem körvonalazódik. Lehet persze, hogy ez a kormány ebben a tekintetben is a Szocialista Párt és a frakció foglya, ezért nem is kell tőle semmi merőben új at várni. Ha viszont mégsem, akkor itt az utolsó alkalom, hogy demonstrálja, nem régi vágású politikai kormányzás folyik. Jó ok, és persze alkalom is erre az Európai Parlament idén tavasszal elfogadott elvi nyilatkozata. Ez a nyilatkozat az európai lelkiis meret töretlen megőrzésének szükségességéről és a totalitárius rendszerek radikális elvetéséről szólt. Az elvi nyilatkozat arra emlékeztetett, hogy az újraegyesített Európa 2009ben ünnepli a közép- és keleteurópai kommunista diktatúrák összeomlásának és a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját. A történelmi alkalom pedig lehetőséget nyújt az 19441990 közötti közelmúlt maradéktalan történelmi feltárására, hiszen az EP állásfoglalása szerint húsz évvel a középkeleteurópai szovjet típusú diktatúrák össz eomlása után az egyes tagállamokban még
