Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz):
1832 MSZP. Azt még tárgysorozatba sem engedte ve nni, tehát még a napirendre való szavazásig sem jutott az előterjesztés és a javaslat itt a Házban. Még egyszer, lehet ezeknek, mint minden előterjesztésnek, minden benyújtott javaslatnak a tartalmáról vitatkozni, de ha nem is kezdjük meg a vitát, akkor pe rsze érdemben ezekkel - mondjuk ki - mégsem foglalkozott a kormánypárt és mégsem foglalkozott a kormány. Tehát mindenképpen kérdés az, hogy miért most történik ez az előterjesztés, miért nem lehetett ezt már korábban megvitatni. Mondjuk ki, hogy elsősorban azért, mert most érte el a vita, gyakorlatilag a társadalmi nyomás azt, hogy nem tudott már mit tenni a kormány és nem tudott már mit tenni az MSZP, valamilyen javaslatot azért mégiscsak meg kellett fogalmazni a kérdésben. De a kérdések ettől még kérdések . Ki kötötte ezeket a szerződéseket, amelyek ma vagy mostanában nyilvánosságra kerültek, és ami miatt egyébként a jogos társadalmi felháborodás megtörtént? Mikor kötötték ezeket a szerződéseket? Hiszen ezeket a szerződéseket nem 2009 nyarán vagy nem 2009 ő szén kötötték, hanem sokkal korábban, akár még vannak olyanok is, amik valószínűleg évekkel korábban jöttek létre szerződésként. Vajon miért nem akkor próbált az állam vagy éppen a vagyonkezelő vagy jogelődjei fellépni ezen szerződések ellen? Mondjuk ki: m iért most ébredt föl a Magyar Szocialista Párt? Azért, mert már nem volt tovább hova hátrálni, mert gyakorlatilag a nyilvánosság előtt egy folyamatos lebukási folyamat történt meg állami tulajdonú gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek munkaszerződ éseivel, szerződéseivel, munkabérével vagy éppen egyéb juttatásaival kapcsolatban. Jött egy társadalmi felháborodás, majd a társadalmi felháborodás után egyébként sok hónap telt el, mire egy javaslat egyáltalán ide az Országgyűlés elé került, megint csak t ehát a pótcselekvésen túl, amiről esett már itt szó, egy nagyon komoly időhúzás is megfigyelhető. Telnekmúlnak a hónapok, és igazán a kormány nem tett semmit. Semmi más nem történik most sem, mint valódi szakmai javaslatok helyett, valódi érdemi lépések h elyett gyakorlatilag egy PRakció történik, annak a felmutatása, mintha a Magyar Szocialista Párt vagy a kormány tenne valamit. De valójában nem tesz, hiszen a hatálybalépés és az időzítés kérdése is ezt a problémát nemhogy visszamenőlegesen, hanem még a m ai nappal sem vagy ezekkel a napokkal sem akarja rendezni, hanem majd egyszer valamikor egyébként rendezni kívánja. A szakmai érveket Domokos képviselőtársam már elmondta. Mondjuk ki, hogy ez a javaslat egyébként több pontjában pontatlan, és igazán nem is derül ki, hogy pontosan mi a valódi cél. De inkább egy másik kérdést vetnék föl. A másik kérdés pedig az, hogy vajon most vane jogi akadálya, hogy az állam egyébként az állami tulajdonú gazdasági társaságok tekintetében a tulajdonosi jogokat gyakorolva va gy a vagyonkezelőn keresztül ezeket gyakorolva fellépjen. Természetesen nincs. Mint ahogy annak sem lett volna akadálya, hogy ezeknek a szerződéseknek a megkötését egyébként megakadályozza. Két eset lehetséges: nem tudott ezekről a szerződésekről, akkor mi nt tulajdonos, mint államnak az alkalmatlansága merül föl; a másik pedig, hogy tudott ezekről a szerződésekről, akkor viszont a kormány hallgatólagos vagy tevőleges tudtával jöttek létre ezek a szerződések. Akkor felmerül annak a kérdése, hogy mely párt ho ldudvara került itt tulajdonképpen nagyon komoly közpénzekkel egyébként kifizetésre. Hiszen a kormányt eddig sem akadályozták jogi akadályok abban, hogy tegye a dolgát, nem volt béna kacsa ebben a tekintetben. Voltak jogi lehetőségei, és most is vannak jog i lehetőségei ezekkel a visszás szerződésekkel szembeni fellépés tekintetében. Mint ahogy egyébként mondjuk ki azt is, hogy ez a mostani javaslat - akár támogatja azt valaki, akár nem - egyvalamit biztos, hogy nem kezel: a most meglévő szerződések kérdését . Semmilyen módon nem rendezi azt a dolgot, ami okként egyébként ezeket a problémákat előidézte. Nem kezeli azokat a visszás szerződéseket sem, amelyek ebben a pillanatban is hatályos szerződésnek tekinthetők, és természetesen a tulajdonos magyar állam a m ai jogi keretek között is felléphetett volna, sőt nap mint nap felléphetne ezen szerződések tekintetében. Ezt valami ok miatt mégsem teszi, mindig csak a jövőről beszél, a jelenről viszont gyakorlatilag semmit nem szól.
