Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ALEXA GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - ALEXA GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - HARRACH PÉTER (KDNP):
1734 idekapcso lnám a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának a támogatását is, amire majd visszatérek. Tehát a foglalkoztatás egy rendkívül fontos dolog, de azért tegyük hozzá azt - és ez az azonosság és az együttműködés után a különbözőséget is mutatja , hogy ezt a munkanélküliséget, ami a problémát növeli, végső soron az utóbbi években tetszettek okozni. A kezelése is nem ilyen generális, hanem differenciált kezelést igényelne, hiszen vannak, akiket vissza lehet vezetni a munkaerőpiacra, és vannak, akiket nem lehet. Ez a megoldás az utóbbiaknak szól, nem szabad oda beterelni azokat, akiket a gazdaságfejlesztéssel, a munkahelyteremtéssel lehetne munkához juttatni. Tehát ez a differenciáltság hiányzik a jelenlegi megoldásból. Az aktív és passzív eszközök alkalma zása is nyilván a foglalkoztatáspolitikában egy fontos kérdés. A biztonság kérdése: megint egy olyan kérdés, amit önök is felismertek, hogy ma Magyarországon nemcsak a közbiztonság területén, hanem sok más területen rendezetlen világban élünk. Rendezettség et - direkt használtam ezt a kifejezést, és nem a rendet, mert azt félremagyarázzák - kell teremteni, és ez a közbiztonság területén is érvényes. Mi azt mondjuk, hogy valóban, ez a professzionális jelenlét a rendőrség megerősítésével oldható meg, ami nem z árja ki - és ez már valamiféle kompromisszumot jelenthet - az olyan amatőr megoldásokat is, mint amit most önök kizárólagosan támogatnak. Tehát a kettőnek együtt kell lenni, a polgárok önvédelmének, korlátozott és törvények közé terelt önvédelmének és a hi vatásszerűen gyakorolt rendvédőknek a jelenlétével, de az első lépés mindenképpen a rendőrség megerősítése kell hogy legyen. Ezek olyan kérdések, amik nem direkt módon, egyegy költségvetési tételhez kapcsolódnak csupán, hanem azon túlmutatnak. Itt megint visszatérnék egy mondattal arra, amit az előbb a kétperces felszólalásomban említettem, hogy egy költségvetésben arra van pénz, amit fontosnak tartunk, és azok a társadalompolitikai és eszmei szempontok előjönnek a számok mögött, amelyek mindenkiben megvan nak. Csak egy példát mondanék. Mi fontosnak tartjuk a vidék megerősítését, a kistelepülések helyzetét, egy élhető világ megteremtését a falvakban. Ehhez az kell, hogy a kisiskolák működését biztosítsuk. Természetesen létszámkorlátot kell állítani, de az is tény, hogy ez a létszámkorlát valamiképpen az értékrendünkben határozódik meg. Mi sokkal lejjebb szállítanánk ezt a létszámkorlátot, nyilván egy vagy két gyereket nem lehet tanítani egy osztályban, de az is biztos, hogy amit ma meghatároztak, az túl magas ahhoz, hogy egy működő iskolát még fenn lehessen tartani. Tehát sok értéket elpazarolunk azzal, értem alatta a település közösségének az építését, hogyha a kisiskolákat megszüntetjük. Ez is szemlélet kérdése, és ez is megjelenik a költségvetésben. De enge djék meg, hogy két olyan kérdésről szóljak, ami számomra most fontos, egyrészt a szociális területről. Említettem már a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának a támogatását. Nem nagy tételről van szó. Kár olyanon spórolni, ami sok rászoruló ember nek az önértékelését elsősorban és a munkajövedelmét biztosítja. Vagy említhetném a fogyatékosszervezeteket. Egy példát hadd mondjak gyorsan. A polgári kormány idején kerültem olyan helyzetbe, hogy az egyik évben csupán annyit kellett megszorításként terve zni, hogy a fogyatékosszervezetek az előző évhez hasonló támogatást kapjanak, tehát nominálértékben ugyanazt, nyilván reálértékben valamivel kevesebbet. Egyszer fordult elő; utólag pótoltuk pályázati úton, akkor az nagy felháborodást keltett. Most hol tart unk? Tessék megnézni! Említhetném a szociális intézmények normatíváját is. Én nem az idősotthonoknak a folyamatosan csökkenő normatívájára gondolok, az átlagos otthonokra vagy a fogyatékosszervezetekre, mindegyik csökken évről évre. Gondoljanak arra, hogy 769 ezer forint volt a normatíva 2005ben, most 635. De hadd említsem az úgynevezett emelt szintű idősotthonokat. A kifejezés nem jó, mert ez nagyon relatív megjelölés, hiszen nem arról van szó, hogy luxusotthonok ezek. Néhány négyzetméteres szoba és egy h ozzá kapcsolódó zuhanyozófülke, legfeljebb egy melegítőkonyharész. Ez egy normális, nem azt mondom, hogy európai, de emberi viszonyokat teremt azoknak, akik ott élnek. Nem kéthárom ágyas szobákban, hanem egyedül vagy a házastársával élhet ott. Ezt mi eme lt
