Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP):
1484 hogy ez az örök igazságok gyűjteménye, de azt igen, érdekes módon nagyon sok minden egybecseng azzal, ami az Agrárgazdasági Tanács ajá nlásaiban is szerepel. Mindenképpen ide kell hozni egy dolgot, mégpedig a földkérdést, a földügyet. A politikai tényezők évek óta nem tudnak ebben előrejutni. A kényszer valószínűleg már nem fog ebben kellő mozgásteret adni, éppen ezért ez sürgetőleg jelen tkezik. Ebben én alapvető feltételnek tartom a földhasználók biztonságát, mert enélkül nem történnek meg a versenyképességhez szükséges fejlesztések, és nem kell azon csodálkoznunk akkor majd - meg most sem , hogy nem lesznek, akik százmillió forintokat f ektetnek majd be, amennyiben nincs hosszú távú földbiztonság az agrárgazdaságban; különösen vonatkozik ez az állattenyésztéssel és a gyümölcstermesztéssel foglalkozókra. (15.40) Itt említeném meg, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek mellett egyre több kis- és közepes méretű gazdaság teremti meg a versenyképességhez szükséges feltételeket, és így tartós piaci szereplőkké is válnak vagy váltak. Azt kell mondanom, hogy az anyag is tartalmazza azokat a beruházási növekményeket, amelyekre csak utalnék, hogy nagymért ékben hozzájárultak ehhez. Mindazok pedig, akik egyfajta “szociális földhasználónak” minősíthetők, a helyi piacokon jelenhetnek meg a termékekkel, mivel nem rendelkeznek olyan nagy tömegű és egyöntetű minőségű áruval. Az agrárpolitika legalapvetőbb megoldá sra váró kérdéseként lehet minősíteni a termőföld szabályozását, maradva ennél a témánál. A rendszerváltást követően sajnos nem a földművelők érdeke érvényesült a törvényhozásban, ezért a földkárpótlással kialakult egy széles földtulajdonosi réteg, amely b efektetési szándékkal jutott a földhöz. Ennek mi a következménye? Ma többek között az a következménye, hogy a mezőgazdasági termelők évente 100 milliárd forint összegű bérleti díjat kénytelenek fizetni, ez az összeg pedig folyamatosan hiányzik a magyar mez őgazdaság versenyképességét szolgáló működésből és fejlesztési finanszírozásból. Ennél a közeljövőben - ami itt van a nyakunkon, részben már utaltam rá - még nagyobb csapás is érheti a magyar földművelőket, sőt talán nem túlzás állítani, vagy nem hangzik v alami magasztos kifejezésnek, a magyar nemzetet is, ugyanis vészesen közeleg 2011, amikor lejár a földmoratórium, és elindulhat a magyar termőföld külföldiek általi felvásárlása. Ennek pedig tragikus következménye lenne, mert a termőföld minden más tőkeele mtől eltérő sajátosságokkal rendelkezik. De ez megint nem új dolog, amit most mondtam, sajnos már régen megtanultuk az oskolában ezt a leckét. Arra is fel kell készülni, hogy a magyar termőföld vesztését nemcsak a spekulációs tőke veszélyezteti, de erőtelj es nyomulás várható a külföldi szakmai befektetők részéről is. A nagy veszély mindennap közelebb kerül hozzánk, ezért sürgető a kezdeményezés: az agrárstratégia részeként egy nemzeti konszenzus az érdekeink közös védelme érdekében. A közös agrárpolitika ge nerális tényezőként vesz részt a magyar agrárium mozgásterében, mind a folyó évi termelés, mind a fejlesztések befolyásolásában. Fontos, hogy ezekben minél inkább kíséreljük meg a nemzeti mozgástér érvényesítését. Egyúttal az agrárdiplomácia hatékonyságát talán abba az irányba fontos kijelölni vagy hangsúlyozni, hogy az Európai Unió által foganatosított új szabályok, lehetőleg más tagállamokkal összefogva, a magyar érdekeket ne sértsék. Egy ilyent említenék meg: korábban a magyar ipari almát használták fel az almalé savasításához. Az új szabályozás következményeként óriási gondok keletkeztek Magyarországon az ipari alma értékesítésében, ami persze nem eredet, hanem következmény. Ezt a szabályt sem lett volna szabad meghozni, most pedig azon kell dolgozni, el kell érni, hogy a korábbi tiltást az Európai Unió visszaállítsa. A kukoricapiac sem kecsegtet sok jóval. Azok a viták, amelyeket Magyarország képviselt az intervenció ügyében, tavaly is, tavalyelőtt is érvényesek voltak, jövőre is érvényesek lesznek. De p ersze a legnagyobb kérdés az, hogy mi lesz 2013 után, ezért már most több érintett országgal közösen kell lobbizni annak érdekében, hogy a 2013 utáni támogatási rendszer fenntartása, keretei Magyarországon alkalmazhatóak legyenek.
