Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1424 Szintén többen említették előttem az élelmiszergazdaság jellemző adatait. A termelés visszaesett majdnem 8 százalékkal, a belföldi értékesítés 9 százalék körüli aránnyal. Ha mindezt nem az előző évre, hanem ötéves időtávban nézzük, akkor ez több mint 20 százalék, ami problematiku s. Úgy gondolom, hogy az anyagnak egy nagyon fontos pozitív jellemzője az, hogy hosszabb időtávot is elemez bizonyos kérdéseknél; itt is ötéves időtávban is visszatekint az adatokra, ez a hosszabb folyamatokra való következtetést segíti. A jövedelmezőséget - ezt is említették többen - akadályozta az agrárolló nyílása, ott is elsősorban az egyéb alapanyagok árának drasztikus növekedése. Ezzel együtt is a vállalkozások jövedelmezősége 2008ban az adatok alapján javult. Most azokról a stratégiai kérdésekről és folyamatirányok szeretnék röviden beszélni, amiről szintén említést tettek előttem többen, és amelyek a stratégiai döntéseinket befolyásolják. Ezekre a jelenségekre, folyamatokra a tanács is felhívja a figyelmet. Szintén ismételni fogok néhányat azok közü l, amelyeket előttem is elmondtak. A birtokszerkezet, üzemméret ügyében nagyon apró elmozdulás van a piacképes középgazdaságok arányának növekedésében, de ez az elmozdulás korlátozott és kis volumenű. Medgyasszay László előttem azt mondta, hogy az ő szívéh ez közelebb állnak a kisebb gazdaságok; én azt gondolom, hogy egy modern mezőgazdaság e tekintetben is széles skálán kell hogy mozogjon. A működő, piacképes, tömegtermelő nagyüzemek mellett szükség van piacképes középgazdaságokra, és természetesen elférnek a jövedelemkiegészítést célzó kis mezőgazdasági szereplők is. Ezek azonban nem lesznek, nem lehetnek piacképesek, másként kell tekintetnünk a piacképes vagy élethivatásszerű mezőgazdasági tevékenységre, mint a kiegészítő jövedelem biztosítását szolgáló te vékenységre. Nos, a szerkezeti problémák továbbra is egyértelműen megvannak, szétaprózódott birtokstruktúra van. Ez, ha tetszik, ha nem tetszik, ki kell mondjuk, elválik egymástól a tulajdon és a gazdálkodás, ennek pedig jövedelemkivitel a következménye, a mi a mezőgazdaság tőkehelyzetét éppen hogy rontja, nem pedig javítja. A birtokstruktúra átalakulása hosszú folyamat, ebben valóban széles konszenzus kell. Keveset léptünk a széles konszenzus irányába, vagyis itt még rengeteg tennivalónk van. A második kérd és, amelyről szeretnék beszélni, a feldolgozottság kérdése, vagyis a nagyobb hozzáadott érték ügye, az alapanyagtermelés és a feldolgozottság problémája. Itt is belső szerkezeti aránytalanságokról beszélhetünk, ha az állattenyésztésről és növénytermesztés ről beszélünk, és általában az anyag is hangsúlyozza, többen említették előttem, súlyos problémát jelent a termékpályák - én úgy fogalmazok, lehet, hogy egy kicsit erős - nem megfelelő szervezettsége vagy szervezetlensége, illetve a szövetkezés hiánya. A p iacra jutás ma, a jelenlegi kereskedelmi helyzetet figyelembe véve a megfelelő árutömeg biztosítását, összeszervezését teszi szükségessé. Ha ez nem történik meg szövetkezéssel és a termékpályák integrált szervezésével, akkor a piacképes termelés nem fog mű ködni. Ebben rengeteg tennivalónk van. Én azt látom, azt érzékelem, más vitákon ezt már elmondtam, hogy a tészek, ahelyett, hogy egyegy termékpályát vagy néhány termékpályát integrálnának, nem egy esetben elmennek felvásárlói irányba, és nagykereskedőként jelennek meg a termelőkkel szemben. Vagyis nem integrálják azokat, hanem nem egy esetben a termelők kiszolgáltatottsága a nagykereskedővel szemben megjelenik. (10.50) A termékpályák szervezettsége, integráltsága alapvetően megköveteli a szerződéses fegyel em betartását, és ebben mi magyarok sajnos nem járunk élen, tradicionálisan sem jártunk élen, és úgy látom, hogy e téren érdemi előrelépés vagy változás sem történt. A feldolgozottságban, a nagyobb hozzáadott értékben a tőkehiány és a beruházáshiány súlyos akadály. Ebben az Agrárgazdasági Tanács javaslatait érdemes megfontolnunk.
