Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1425 A termelők és a beszállítók kiszolgáltatottságáról az elmúlt időszakban többet beszéltünk. Én is nagyon örülök annak, hogy tegnap elfogadtuk nagyon széles konszenzussal azt a javas latot, amely ebben előrelépést eredményez. A tekintetben azonban nem vagyok túlzottan optimista, hogy ez gyors változást hozna. Azt gondolom, hogy elindult egy folyamat, és apró lépésekkel haladhatunk ezen az úton előre a tisztességesebb vagy etikusabb ker eskedelmi magatartás irányába. Rengeteg vizsgálatnak, rengeteg bírságnak kell majd bekövetkeznie ahhoz, hogy a szemlélet alapvetően megváltozzon, s a termelők és beszállítók kiszolgáltatottsága valóban csökkenjen. Itt azt is szeretném elmondani, hogy a biz ottsági beszélgetések és egyéb konzultációk alapján ki kell mondani: nem volt más utunk, mint a mezőgazdasági szakigazgatási szerv szerepbe hozását megteremteni e téren, mert a Gazdasági Versenyhivatal a hazai termelők és beszállítók védelmét kevésbé tartj a fontosnak, mint a fogyasztók érdekeit a tekintetben, hogy alacsonyabb áron jussanak hozzá a fogyasztani kívánt termékekhez. Magyarországon valóban a decentralizált termelés jellemző, a szétaprózódott birtokstruktúra miatt nagyon sok esetben piacképtelen módon koncentrált a feldolgozás és koncentrált a kereskedelem. Annyiban értek itt egyet Medgyasszay Lászlóval, hogy a középső piacképes szereplők hiányoznak mind a feldolgozásban, mind a termelésben. Ezeket kellene erősítenünk, így lehetne a teljes szerkez et kiegyensúlyozott. Nem értem, hogy miért kell a nagyot, a működőképes hazait bántanunk, ha az valóban foglalkoztat, valóban termel, valóban tömegtermel, és valóban piacra is tud jutni. Nem ezek rovására, hanem a működésképtelen, szövetkezésképtelen kicsi k összefogásával kell megteremtenünk azokat a középgazdaságokat, amelyek a vidéki foglalkoztatásban növelhetik a szerepüket, és amelyek piacképes termelést folytatnak. Medgyasszay László a szövetkezés jelentőségét és fontosságát is említette, amivel nagyon egyetértek. A következő kérdés, amiről beszélni szeretnék, a foglalkoztatottság, a foglalkoztatás ügye. Említettem már, hogy 4,5 százalék a mező- és erdőgazdaságok közös foglalkoztatási aránya. A foglalkoztatási arány érdemi növekedését ma akadályozza az integrálatlanság vagy az integráció hiánya, mert ez azt jelenti, hogy az alapanyagtermelés eleve kevesebb embert foglalkoztat, a feldolgozottság, a feldolgozás visszaépült, ennek következtében a kapcsolódó feldolgozás is kevésbé foglalkoztat, és az alapan yagellátás a szállításban, a raktározásban és az egyéb kapcsolódó, beszállítókhoz kötődő kereskedelemben is kisebb foglalkoztatási volument eredményez. A foglalkoztatásban valóban csak a feldolgozás és a piacképesség irányába való elmozdulásban lehetne el őrelépnünk. Ez azonban - még egyszer szeretném hangsúlyozni - nem tagadja, nem vitatkozik azzal a ténnyel, hogy nagyon sokan vannak ma Magyarországon olyan emberek, akik kiegészítő jövedelmet szereznek a nagy élőmunkaigényű mezőgazdasági tevékenységből. E zt is biztosítani kell, hisz az állampolgárok, az érintettek mindennapi megélhetésében ennek fontos szerepe van, ezért a középgazdaságok és a nagy gazdaságok piacképessége mellett a lokális piacokon meg kell teremteni - természetesen jobban és integráltabb an, az élelmiszerbiztonság előírásainak figyelembevételével , hogy ezek a szereplők piacra jussanak. Egyetértek azokkal, akik nagyon kritikusak többek között például a közbeszerzési törvénnyel, s a lokális élelmiszerbiztosítás, az iskolai és idősellátás ban lévő napi étkezés biztosítása kapcsán a közbeszerzési törvény finomítását javasolják azért, hogy a helyi termelők sikeresebben lehessenek beszállítói ezeknek a piaci szereplőknek. E tekintetben rendkívül bürokratikus és rendkívül akadályozó a kis helyi szereplők piacra jutását tekintve a magyar közbeszerzési szabályozás. A foglalkoztatásban nem tudtunk érdemben előrelépni a szürke- és a feketefoglalkoztatás kifehérítésében vagy legálissá tételében. Azok a kezdeményezések, amelyek a valóban működésképtel en alkalmi foglalkoztatói könyv kiváltására fogalmazódnak meg, jó irányokat jelentenek, de érdemben csak akkor lehetnek sikeresek, ha érdemi, radikális járulékcsökkentés kapcsolódik hozzájuk, különben nem fogják növelni a legális foglalkoztatás arányát. Úg y látom, hogy erre lehet - és lesz is - lehetőség.
