Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1423 Itt a Házban az már önma gában is dicséret, ha elmondhatjuk és elmondjuk mindannyian, hogy mi az adatokban sem vitatkozunk, vagyis mindenki értékeli az adatok pontosságát, értékeli az adatok helyességét, a körültekintő adatgyűjtést, és ezekből az adatokból von le következtetéseket . Ez mindenképpen dicséri az előkészítők, az előterjesztők munkáját. Valóban alkalmas az anyag arra, hogy a 2008. év részletes értékelésén túl, különösen, ha idősorba tesszük a jelentéseket, hogy az agráriumra jellemző folyamatokat is lássuk, és ezekből a folyamatokból a jövőre vonatkozóan következtetéseket, érdemi állításokat is megfogalmazhassunk. Az anyagnak nagyon fontos erénye még az Agrárgazdasági Tanács minden évben hozzáfűzött észrevételsora. Úgy, ahogy azt Czerván György képviselőtársam mondta, ha egymás után sorba vesszük az Agrárgazdasági Tanács véleményét, láthatjuk, hogy évek óta ismétlődő állítások szerepelnek benne. Azokat a stratégiai, szerkezeti problémákat, amelyeket minden évben itt az agrárgazdasági jelentés vitájakor elmondunk, és amelye ket mindig megerősít az Agrárgazdasági Tanács, ki kell mondanunk, nem tudtuk orvosolni. Persze nem is várható el rövid időszakok alatt ezeknek a problémáknak az orvoslása, nem is várható el, még azt is mondhatom, egy négyéves kormányzati ciklustól sem ezek nek a problémáknak a kezelése, de nagyon fontos lenne, hogy a folyamatirányok a megoldás felé haladjanak. Nos, a folyamatirányok, megítélésem szerint több esetben nem a kedvező elmozdulást mutatják. Röviden először a 2008. évről, aztán utána ezekről a foly amatirányokról és fontosabb stratégiai kérdésekről szeretnék beszélni. Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásának az egyik legfontosabb állítása, amely benne van az anyagban, és amelyet nem lehet elhallgatni, ha a 2008. évről beszélünk, a 42 milliárd forin tos top up hiány. Ez a pénz hiányozni fog az agrárgazdaságból, és ez a 42 milliárd akkora volumen, amely hiányt nem lehet egyik évről a másikra kezelni, ez a hiány végig fog menni a következő évek gazdálkodásán. Ezt magyarázhatjuk a válsággal, indokolhatju k az ország helyzetével, ezzel együtt az agráriumból ez a forrástömeg valóban hiányozni fog. Azokat a negativisztikus folyamatokat, amelyekről beszélni szeretnék, sajnos ez a pénzhiány erősíti, nem pedig gyengíti. 2008. volt az adatok alapján is az utolsó békeév, ha szabad ezt mondani. A klimatikus viszonyok eredményeként valóban kedvező adatokat tapasztalhattunk a növénytermesztés oldalán. A mezőgazdasági GDP nőtt, beállt ebbe a 3,54 százalékos arányba, és valóban igaz, hogy a 2008. évben a mezőgazdasági relatíve magas GDP nélkül a nemzetgazdaság egésze csökkenést mutatott volna. Az agrárium volt az, amelyik pozitív szaldót eredményezett országos szinten. A termelésivolumenkibocsátás növekedése közel 30 százalékos, ez jelentős, nyilván összefügg a korábbi évek rosszabb terméseredményeivel. A foglalkoztatási szerepe a mező- és erdőgazdaságnak szintén stabilnak tekinthető, 4,5 százalék körü li, ez 2008ban picit romlott, kevesebbet foglalkoztatott az ágazat, de a foglalkozatási szerep csökkenése az egyéb ágazathoz képest mérsékeltebb. Tehát ekkor még meg tudta őrizni a hivatalosan bejegyzett foglalkoztatásban az arányokat. A szerkezeti problé mák erőteljes meglétére utal a nettó átlagkeresetek alacsony volta, az, hogy az országos átlag kétharmada körül, háromnegyede körül jelenik meg. Az a mindenki által említett belső aránytalanság, amely a növénytermesztés és az állattenyésztés között feszül, és amelyik sajnos romlott, nem javult, bár 2008ban a beruházási volumen nőtt közel egynegyeddel, de még így is alacsony szintű, ami egyértelműen a tőkeellátottsági problémákra utal, és a hosszú távú versenyképesség szempontjából jelentős problémát takar. Többen elmondták, egyetértek velük, az export növekedése üdvözítő, helyes folyamat, fontos, és az is, hogy az importnál jobban nőtt az export, vagyis az egyenleg javult. Ugyanakkor a kivitelben tovább csökkent a feldolgozott termékek aránya, ez egy rossz szerkezet. Az alapanyagtermelés szerepe nőtt; a fejlődő országokra jellemző az alapanyagtermelés, a feldolgozottság hiánya, ez nem egy jó jövőkép, nem egy jó irány. Mindent el kell követnünk azért, hogy ezen változtatni tudjunk.
