Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 12 (231. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
1381 mennyiségének radikális csökkentésében és természetesen a visszagyűjtés ben. E tekintetben a törvény megfelelő szabályokat is tartalmaz, ugyanakkor az a szereplő is fontos szereplő, aki a fogyasztó elé helyezi a terméket, tudniillik a fogyasztó tőle választhat, nem a gyártótól választ, hanem a kereskedőtől. (18.40) Itt nagyon fontos, hogy melyik kereskedelmi szereplő az, amelyik a fogyasztó elé tárja a terméket, és hol jelenik meg ennek a szereplőnek az érdekeltsége abban, hogy kevesebb szemét legyen. Ez az érdekeltség annak a szabályozásnak az eredményeként, amely a kereskedő felelősségét visszatolja a gyártóra és legfeljebb a gyártó által a kereskedőn keresztül érvényesített árban próbálja a motivációt a kisebb hulladékot eredményező termék fogyasztásában a fogyasztó irányába megtenni, ez sokkal közvetettebb és sokkal kevesbé működő elem. Én továbbra is egyetértek azzal a filozófiai iránnyal, amely a kettős felelősséget hangsúlyozza, tehát megtartja a kereskedelmi szereplők felelősségét is. A következő kérdés a súlyalap, darabalap kérdése. Teljesen jogos a felvetés. Ha a keresk edelmi csomagolásról és a súlyalapról beszélünk, akkor a súly minimalizálásában érdekelt a fizetési kötelezett, ha pedig darabalapúban, akkor a darabszám minimalizálásában érdekelt. Szinte mind a kettő helyes. Éppen ezért volt az a logika jó, amely a fogya sztó előtt álló kereskedelem esetében a darabalapot részesítette előnyben, merthogy darabot vásárol a fogyasztó, és így szembesül közvetlenül azzal, hogy milyen környezetterhelés vagy környezetszennyezés az ő fogyasztásának a következménye, míg a gyártó te ljes joggal mondja a súlyalapot. E tekintetben én kompromisszumkész lennék. Azt gondolom, nem ez az alapkérdés. Az alapkérdés sokkal inkább a felelősség és az elkülönített alap kérdése. Helyesen mondják önök azt, hogy ennek a módosításnak evidens következm énye az érintettek körének drasztikus szűkülése. Ez valóban így van. Ez mit jelent? Ez technikailag azt is jelenti, hogy a környezetterhelés ügyében pénzügyileg vagy anyagilag is közvetlenül érdekelt szereplők vagy érzékeny szereplők köre is drasztikusan s zűkül. Ez pedig környezetvédelmi szempontból éppen hogy hátrányos vagy éppen hogy problematikus; meggyőződésem szerint nem helyes. 160 ezer kereskedőt említett itt valaki. Ez a 160 ezer kereskedő sokkal kevésbé lesz érzékeny a közeljövőben a hulladékkibocs átás volumenét illetően. Pedig vannak eszközei, hisz ő kínálja az árut a fogyasztó elé, és nyilván itt érvényesíthetné azokat a szempontokat, amelyek a számára jelentenének kevesebb terhet. Én tehát alapvetően vitatkozom azzal az állítással, hogy ez környe zetvédelmi szempontból nem jelent visszalépést; meggyőződésem szerint azt jelent. Nem érzékeljük, nem érzékelem azokat az irányokat, amelyek a visszagyűjtésben a kereskedők érdekeltségét egyértelműen megjelenítenék vagy erősítenék. Azokat a közvetítő szerv ezeteket, amelyek megjelennek, az ilyen irányú lépéseket különben helyesnek, praktikusnak, gyakorlatorientáltnak gondoljuk és gondolom, mert ez nagyobb egységbe szervezi a szereplőket. Ebből adódóan tehát ennek lehet a következménye a nagyobb arányú szerve zett visszagyűjtés, de a kereskedők érzékenységét vagy érdekeltségét e tekintetben nem látom. A többutas csomagolás esetén - ha jól emlékszem vagy jól tudom, ebből a szempontból nem néztem meg a törvényt - a kereskedelmi csomagolás esetében korábban is vol t termékdíjfizetési mentesség vagy kedvezmény. Ha pedig ez igaz, akkor a többutas csomagolás esetében a díjfizetés nem volt, ezt azoknak mondom, akik a többutas csomagolás esetében kifogásolják a termékdíjfizetési kötelezettséget. A kis virágboltra, kis könyvesboltra pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon boldog lennék akkor, ha a kis virágboltos és a kis könyvesboltos is érzékeny lenne arra, hogy miben kínálja a fogyasztó elé a terméket, és hogy egyértelműen ez az érdekeltség abba az irányba me njen, hogy ne a szeméthegyeken találkozzunk azzal a csomagolással, amely ennek a következményeként megjelenik. Úgy önmagában viccesnek tűnik számomra az a megfogalmazá sa a javaslatnak, amely azt mondja, hogy a reklámtáskák esetében 100 százalékos mentesség lehetséges visszagyűjtés esetén.
