Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 9 (230. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MÓRING JÓZSEF ATTILA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1230 feltételek azonnali és maradéktalan végr ehajtását vagy ahogy a miniszterelnök úr többször is mondta: kőbe vésését. De azért nézzünk néhány területet, hol kíván a kormány változtatni jövőre az eddigi gyakorlaton, az élet mely területeit teszi jobbá ez a törvénytervezet. Próbáljuk megérteni, hogy mi is ennek a költségvetésnek az üzenete. Sikerülte a körülményekhez képest a legjobb költségvetési tervezetet benyújtani a kormánynak? Nos, mind az Állami Számvevőszék, mind pedig a Költségvetési Tanács véleményének ismeretében kijelenthetjük, hogy sajno s nem sikerült. A tervezett költségvetési egyenleget többféle oldalról övezi komoly kockázat, az pedig már önmagában is elgondolkodtató, hogy a törvénytervezet elfogadásának időpontját a szocialisták kongresszusához igazították. Az iskolák, óvodák normatív támogatásának csökkentése alkotmányossági aggályokat is felvet. Nemcsak az alapnormatíva, hanem a gyakorlati képzés támogatása és a bejáró tanulók utáni támogatás is csökken, mégpedig január 1jétől, holott az oktatási törvény szerint tanév közben nem leh et óvodát vagy iskolát megszüntetni, sőt csoport- és osztályösszevonásra sincs lehetőség. Amennyiben ez így marad, fenntartók sokasága kényszerül majd jogsértésre, a kényszerű átszervezések, összevonások miatt. Nem gondolom, hogy ez lenne a cél. Ezzel sérü l a gyermekek oktatáshoz való joga, hiszen nem kizárt, hogy gyerekek tömegeinek kell majd év közben új iskolát vagy óvodát keresni. Elkeserítő és megmagyarázhatatlan, ami az alapfokú művészetoktatásban részt vevő intézmények támogatásával történik. A tehet séggondozó intézmények támogatását szintén év közben úgy nyesi meg az állam, hogy kompenzálásul lehetővé teszi a térítési díjak drasztikus emelését: vagyis fizessenek a szülők. Tisztában vannak önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim azzal, mennyibe k erül egy vidéki család számára egyetlen gyerek zeneiskolába történő beíratása? Tudják önök, hogy a szülőktől beszedett több ezer forinton túl még a lakóhely szerint illetékes önkormányzattól is súlyos tízezreket kénytelenek kérni az intézmények? Elgondolko ztak azon, hogy mi van abban az esetben, ha a szülő vagy az önkormányzat, esetleg egyik sem tud fizetni? Akkor ajtó bezár! Viszont ebben az esetben legalább a heti egykétszeri útiköltséget meg lehet spórolni a családnak. Csakhogy sok esetben az egyetlen l ehetőségtől fosztják meg ezzel a falusikisvárosi gyerekeket. Nem lesznek majd zenekarok, néptánccsoportok, hagyományápolók, kézművesek, és mellesleg megint tanárok tömegei kerülnek az utcára. Ez nem számít? Vagy talán éppen ez lenne a cél? A gyermekétkezt etéstől elvenni szándékozott 17 milliárd forintról többször esett már szó itt, a Ház falai között a héten. Azt gondolom, hogy akár tényleg valami számítási hibáról volt szó, akár egy egyszerű trükkről, amely szerint a szigorú kormány beterjeszt valamit, az tán majd az intézkedését a jóságos MSZP meg majd korrigálja, ez mindkét esetben elkeserítő, és nagyon szomorú, hogy ez egyáltalán szóba kerülhetett. (Babák Mihály: Úgy van!) A gyermekvédelemben és a szociális ellátásban is brutális elképzelések láttak napv ilágot. A speciális és különleges ellátást igénylő gyerekek támogatása csökken, az általános ellátásra jogosult gyerekek támogatása úgyszintén, a gyermekvédelmi szakszolgálatok támogatásával együtt. Az utógondozói ellátás korhatárát 24ről 21 évre csökkent ik. Kérem, mint gyógypedagógusnak engedjenek meg egy halk megjegyzést: az értelmi fogyatékosság nem szűnik meg a felnőtté válással. A jelenlegi gyakorlat is azt mutatja, hogy a rendszer korrekcióra szorul. Számos olyan történetet ismerünk, ahol az otthonte remtési támogatásra és a családi pótlékból összegyűjtögetett forintjaira - amelynek egyébként mostantól majd a felét az intézmény közvetlenül és folyamatosan a növendékre költheti , az erre jogosultságot szerző fiatal mellett egyik napról a másikra hirtel en feltűnik egy addig még soha nem látott rokon, udvarló vagy menyasszony, és néhány nap alatt gyakorlatilag az utolsó fillérig kifosztja a helyzetet meg nem értő, fel sem fogó szerencsétlen fiatalt, aki jobb esetben bekopogtat az intézménybe, amely azonba n már nem fogadhatja vissza, rosszabb és gyakoribb esetben az utcára kerül.
