Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ÁGH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
121 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma 2009. szeptember 15e van, az idő kezd lehűlni, elmúlt a forróság. Miért is érdekes ez? Azért, mert napról napra távolabb kerülünk 2008. december 31től. Egy 2007es határozatunk szerint ugyanis a kormánynak a nemzeti ifjúsági stratégiát közel egy éve kellett volna az Országgyűlés elé terjesztenie, így én azt állítom Török Zsolttal szemben, hogy ezt a kormány időben nem tette meg. Szinte már meg sem lepődün k azon, hogy ez nem került benyújtásra, hiszen az, ami az úgynevezett ifjúságpolitika területén történt, nehezen hívható másként, mint botránynak, és itt nem elsősorban a Szocialista Párthoz kötődő Zuschlagféle pénzlenyúlásra gondolok; az is jól leír egy folyamatot, egy gyakorlatot, egy szokást. De érdekes gyakorlatot láthatunk a kormány részéről akkor, amikor a fiatalokkal mint egy intézményrendszer részeseivel kellett foglalkozni, pontosabban: kellett volna foglalkozni. Azért használom a “kellett volna” kifejezést, mert a szocialista politikusok vagy kihasználták, vagy leépítették az ifjúsággal foglalkozó területet. Gondoljunk csak az előző miniszterelnökre, aki ifjúsági miniszterként kezdte, majd miniszterelnökként bizonyára úgy érezte, hogy mindent megt ett, amit lehetett, így gyorsan meg is szüntette a tárcát. Politikai ugródeszkának használta a fiatalokkal és a sporttal foglalkozó területet, majd, amikor már nem volt rá szükség, gyorsan fel is áldozta. Mára olyannyira leépült ez a terület, hogy - inform ációim szerint - hét ember dolgozik a minisztériumban. Tisztelt hölgyeim és uraim, hét ember foglalkozik a magyar ifjúsággal. Ha az intézményrendszerben ilyen jellegű leépülést láthatunk, akkor mit várhatnánk a fiatalokat érintő dokumentumok, határozatok, jogszabályok területén? Semmit. Pedig várakozás volt, az bizony volt; volt, már csak azért is, mert Jánosi György, a Medgyessykormány első minisztere, majd utódja, Gyurcsány Ferenc is arról beszélt, hogy legfontosabb feladatának tekinti az ifjúsági törvén y megalkotását. Akkor még törvényről beszéltek, nem stratégiáról. Gyorsan el is költöttek 334 millió forintot, aztán, ahogy az lenni szokott, el is felejtették az egészet. Mégiscsak érdemes megjegyezni, hogy ez a 334 millió forint az akkori javaslatot teki ntve paragrafusonként 14 millió forintot jelentett, de kidobott pénznek bizonyult ez az összeg. Tudom, örülnünk kéne, hogy a stratégia nem került ennyibe, de azért érdemes elgondolkodni, hogy abból a 334 millió forintból hány játszóteret, falusi focipályát lehetett volna rendbe hozni. De nem lett se focipálya, se játszótér, se törvény. Lett azonban stratégia, amelyről minden pozitívuma ellenére el kell mondani, hogy pótcselekvés. Bár a mögötte álló szakemberek részéről nyilvánvalóan a tenni akarást láthatju k, a politikai szándék így foglalható össze: csináljunk valamit gyorsan, hogy mégse mondhassák azt, hogy semmit sem tettünk. Ezt a kormányzati szándékot olvashattuk ki abból a történeti folyamatból, ami ennek a stratégiának a megszületéséhez vezetett, ezt láthatjuk az intézményrendszer leépítéséből, az elfeledett ifjúsági törvényből és abból, hogy mi indokolta a stratégia megalkotására benyújtott határozati javaslatot 2007ben. Akkor foglalkoztunk, tisztelt képviselőtársaim, a gyermekek és az ifjúság helyze téről, életkörülményeinek alakulásáról szóló jelentéssel. Ehhez kapcsolódva érkezett egy módosító indítvány, amely azt javasolta - akkor is elmondtam, most is elmondom , hogy a kormánypárt már 2003ban is stratégiát alkotott volna, aztán nem történt semmi , pedig például Török Zsolt is arról beszélt hat évvel ezelőtt, hogy a stratégia még abban az évben, tehát 2003ban elkészülhet. Még Gyurcsány Ferenc miniszterként is összehívta a parlamenti pártok ifjúsági szervezeteit, hogy egyeztessenek a stratégia mega lkotásáról, de ez a dokumentum nem született meg. 2007ben aztán benyújtották az erről szóló javaslatot ismét, mindezt úgy kommunikálva, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt. Természetesen nem találtak fel semmit, a politikai cél csak az volt, hogy ezz el semlegesítsék azt az ellenzéki javaslatot, amely a törvény megalkotását kezdeményezte. 2009. szeptember 15e van, ma ott tartunk, hogy végre az általános vitában foglalkozhatunk ezzel a stratégiával. Török Zsolt idézett 2003as prognosztizálásához képes t több mint hat év vajúdása, mellőzöttsége vezetett a mai naphoz. Úgy tűnik, hogy az ifjúsággal kapcsolatos törvényalkotás,
