Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 8 (229. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (független):
1193 ezt a tanulmányt. Ezt többször elmondták önök, tudom, ez önöknél divat, hogy többször elmondják ugyanazt, de attól az még nem lesz igaz. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az előre bejelentett felszólalók közül utolsóként Herényi Károly független képviselőé a szó. HERÉNYI KÁROLY (független) : Köszönöm szépen szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapelőtti hozzászólásban hangot adtam azon kifogásunknak, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat amellett, hogy igyekszik az egyensúly feltételeit vagy az ahhoz közeli állapotot megteremteni, elfelejt a növekedés forrásairól gondosko dni. Hét esztendő óta ennek vagyunk tanúi, az elsődleges cél mindig a hiánycsökkentés, ami dicséretes, hiszen az eurózónához való csatlakozás egyik alapvető feltétele; de sajnos ez az egyensúly közeli vagy ehhez közelítő állapot minden esztendőben alacsony abb színvonalon valósul meg, alacsonyabb szinten, alacsonyabb teljesítmény mellett valósul meg. (16.20) Elmaradtak a reformok, sem a bevételi oldalon nem történt komoly változás, hiszen azok a változások, amelyek az adórendszeren belül történtek, nem nevez hetők átütő, áttörő reformnak. Az élőmunka terhei jelentősen, érezhető mértékben nem csökkentek. Az adófizetők tábora nem növekedett, kísérlet sem történt arra, hogy a körülbelül másfélmillió minimálbérből élő legalább jelképes módon megadóztassék, és ezze l az adójóváírást, mintegy ilyen torzszülöttjét a magyar adórendszernek, valahogy kiküszöböljük. Nem történt meg az a típusú adószerkezetátalakítás, amelyik az élőmunkát preferálná, és egyéb adószintek növelésével az egyensúlyt megteremtené a bevételi old alon, sőt még növelné is, hiszen az adófizetők táborát növelni lehet. A kiadási oldalon szintén elmaradt a reformok sokasága, emiatt a kormány be van szorítva, és rendkívül keskeny az a mezsgye, amin cselekedhet, amin léphet. Egészségügyi reform nélkül, ha bár az egészségügybe több pénz kellene, de felsőoktatási, közoktatási reform nélkül, a nagy elosztórendszerek reformja nélkül, az önkormányzati reform nélkül egyszerűen annyira meg van a kormány keze kötve, hogy csak ilyen költségvetés benyújtására és elké szítésére volt alkalmas. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Ennek a felelőse nyilván az a kormányoldali, parlamenti többség, amely nem hajtotta végre azokat az átalakításokat, azokat a reformokat, amelyek szükségesek lettek volna. A múltkor nem volt idő beszél ni arról, hogy azért vannak itt tartalékok, és van mihez nyúlni. Talán egy esztendővel ezelőtt a Transparency International egy bemutatót tartott a Parlamentben, ahol elég szégyenletes körülmények alakultak ki, hiszen több nagykövet, európai uniós nagyköve t vett részt ezen, mint ahányan képviselők jelen voltunk, akiket ez a téma egyáltalán érdekelt. A szám, amit megjelöltek, 200tól 400 milliárd forintig terjedt, körülbelül ennyi folyik ki korrupció címszó alatt a költségvetésből, és ennek a forrásait is me gjelölték. Az elsődleges forrás a kampány- és pártfinanszírozás rendezetlensége, hiszen 1990 óta ugyanannyi pénzből kampányolhatnak a pártok, ez 386 millió forint, és nekünk van bőr a képünkön négyévente odaállni a választópolgárok elé, és azt mondani, hog y ennyi pénzt költöttünk a kampányra, amikor tudjuk, hogy ennek a fele meg a negyede sem igaz. Hogyan lehet jogkövető magatartást elvárni a magyar állampolgároktól, amikor azt látják, hogy a törvényhozók önmaguk nem tartják be az önmaguk által meghozott tö rvényeket? Sokszor kerültünk megoldás közeli állapotba, volt egy olyan pillanat, amikor e kérdésnek a törvényi rendezése aláírás előtt volt, minden párt elfogadta; az aláírás előtt tíz perccel a legnagyobb ellenzéki párt jelezte, hogy ők nem hajlandók ezt a megállapodást aláírni, ebből nem lesz ötpárti egyezség, a törvény kétharmados. Úgyhogy azóta is ugyanott tartunk, ahol tartottunk. Ennek nemcsak anyagi, hanem rendkívül erős negatív morális hatása is van, az, hogy a politikai elit megítélése olyan, amily en, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki; minket általában úgy utálnak, ahogy vagyunk, és erre meg is van az okuk, mert ennek a feltételeit mi teremtettük meg.
