Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 8 (229. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
1161 vitánk ellenére, hogy az a helyzet, hogy Magyarország ebben az értelemben rendkívül jól teljesített. Nyilvánvalóan azt, hogy 2007 és 2013 között hogyan él a lehetőségekkel, később lehet majd lemérni, de az első alapkérdés az, hogy tudunke olyan nemzeti társfinanszírozást összegszerűségben és a finanszírozás rendjében biztosítani, ami ezt a lehetőséget valósággá teheti az ország lakóinak. (A jegyzői széket Tóth Gyula foglalja el.) Ebben a költségvetési esztendőben ez egy közel 642 milliárdos tétel, ami az európai uniós forrásokat illeti, és javarészt olyan programokból áll, amelyet mindannyian nagyon jól ismerünk. Most már a kohéziós alap is hozzátartozik, az Új Magyarország vidékfe jlesztési program, az Új Magyarország fejlesztési terv és egy rakás más olyan lehetőség, amivel - azt tudom mondani - még azokon a vidékeken is tudunk élni, ahol egyébként az önerő nem tobzódik. Ebbe beletartozik nyilván a svájci hozzájárulás, a norvég tám ogatás, amiből a siklósi vár tud megújulni, egy rakás olyan dolog, ami egyébként korábban nem volt, és ami nem megy anélkül, hogy hozzá ne tennénk azt a sok milliárdot, amit egyébként közpénzeinkből a költségvetési törvénnyel oda kell hogy rendeljünk. Ezt az Állami Számvevőszék is megállapította, a bizottsági ülésen is - tulajdonképpen ebben vita nem lévén - megállapíthattuk valamennyien, hogy ezt a helyzetet, ezt a lehetőséget a költségvetési törvény biztosítja. (13.50) Szeretnék még két dolgot elmondani. Itt vita alakult ki abban az ügyben, hogy mi a helyzet az önerővel. Ezt én is problémának tartom akkor, ha pusztán az a 10,6 milliárd forint, ami automatizmusokat táplál most már csak, és új pályázókat nem tud támogatni 2010ben, ezt problémának látom akko r, ha másfelől a pályázati kiírások nem lesznek érzékenyek arra, nem tudnak választ adni arra a különbségre, ami az önerőképesség és erőszükséglet között fennáll a települési világban. De lehet, meg lehet oldani azt a problémát, hogy egyébként teljesen nor matív módon, ha úgy tetszik, automatikusan, érzékenyen a különbségekre, eleve már úgy írjuk ki a pályázatokat, hogy azt az önrészt kérjük el, követeljük meg a településektől, ami egyébként méltányos akkor, ha az ő adottságait figyelembe vesszük. Arról is s zólni kell, hogy nekem is fáj, és én sem örülök annak, hogy fel kellett függeszteni a hazai decentralizált forrásokat, mert hiszen az a települési világ, amit mi is képviselünk, nagyon is rá van utalva, nagyon is kell, szükséges ez a pénz. Én abban bízom, hogy ez a felfüggesztés átmeneti, abban bízom, hogy ha a céljaink, amiket egyébként azzal a meglehetősen szigorú költségvetési politikában is szolgálni kívánunk, ami a gazdaság és a foglalkoztatás élénkülését hozza és gazdasági növekedést eredményezhet, ak kor ezt a felfüggesztést megállíthatjuk, és a közeljövőben ezekkel a pénzeszközökkel tudjuk támogatni a települések kisebb volumenű fejlesztéseit. Végül időm arra van, hogy egy dologra utaljak még. Szerintem lehet azt mondani, hogy persze több kell az EUe lnökségi felkészülésre, de azt tudni kell, hogy igazából nekünk a jövő esztendő január 1jére kell elérni egyfajta készültségbe, hogy a csoportos elnökségben a magyar tisztségviselők, a magyar résztvevők méltó partnerei legyenek a spanyol és a belga partne reknek. Erre a források rendelkezésre álltak és működtek. Azt gondolom, hogy ha a következő esztendőben azt látjuk, hogy pótlólagosan kell még gondoskodni bizonyos pénzeszközökről, akkor erre módja van az Országgyűlésnek és a kormánynak is. Végül sokat vit atkozunk a külügyi költségvetésről. Ennek csak egy mozzanatát hadd hozzam itt szóba: ebben a költségvetési törvényben is szerepel egy tétel, ami arról szól, hogy mi értékesítsük tulajdonképpen a szorosabban vett működéshez nem szükséges ingatlanvagyon egy részét, és ezzel szolgáljuk a kormány szakmai munkáját, a magyar külpolitika céljait. Ez rendjén való is, ez rendben van. Azt is rendjén valónak tartom, ha időnként ezt a külképviseleti hálózatot átnézzük. Csak azt javaslom magunknak is, ennek a kormánynak és a következőnek is, hogy nézze meg azt is, hogy egyébként Magyarország milyen hálózatot tart fenn a külföldi kulturális intézetek tekintetében; milyen gazdaságdiplomáciai hálózatot tart fenn egyébként ezen felül; és egyáltalán komplexen nézze
