Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
1017 készülniük a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivataloktól való feladatátvételre, a kérelmek befogadására, feldolgozására, a helyszíni szemlék lebonyolítására, a hiánypótlások elvégzé sére, a pályázatok elbírálására, a döntések előkészítésére és a pályázatok elszámoltatására is. Ezen munka kiterjed a LEADERtengelyre és az újra megnyíló III. tengelyre egyaránt. Helyesnek tartom azt a kormányzati döntést, amely a források felhasználásána k gyorsítása érdekében született, nevezetesen: a feladatok áthelyezését a helyi akciócsoportokhoz, szorosabb, hatékonyabb együttműködés kialakítását a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalokkal, az irányító hatósággal. Természetesen a nagyobb lehetőség nagyobb felelősséggel is jár helyben. Tisztelt Országgyűlés! A válság okozta gondjaink ellenére is jelentős eredményeket értünk el, a benyújtott költségvetés alkalmas arra, hogy folytatódjon az elkezdett munka, és ezt a szocialista frakció támogatni fogja . Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Nagy Kálmán, a KDNP képviselője. Parancsoljon! (Dr. Latorcai János: Két perc?) Nincs kétperces a monitoron. (Gőgös Zoltán: La torcai jön állítólag!) Ha cserét kérnek egyébként… (Dr. Latorcai János: Nem, én vagyok előbb!) Nézzék, nekem azt jelezték a jegyzők, amikor átvettem az ülésvezetést, hogy a képernyőn érvényes sorrend a megfelelő. Ha önök cserélni szeretnének, természetesen önnek fogok szót adni, de a képernyőn a képviselő úr van. Döntsék el! Ami az önök döntése… (Jelzésre:) Latorcai úr? Legyen Latorcai úr! Parancsoljon! DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm, elnök úr, igazá n nagyon kedves. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Néha van az embernek olyan érzése, hogy nem ugyanarról a dologról beszélünk. Nem ugyanarról a dologról beszélünk, hiszen ha csak az előző felszólalást elemezgetnénk egy kicsit, tulajdonké ppen azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ez a költségvetés mindenben jót fog biztosítani, biztosítani fogja a gazdaság növekedését, biztosítani fogja a turizmus fejlesztését, biztosítani fogja a mezőgazdaság fejlesztését, és egy európai életvitel, éle tszínvonal kialakításának a feltételeit is megteremti. Akkor hogyan lehetséges az, hogy szakértők sora, a szakmák meghatározó személyiségei úgy ítélik meg, hogy az egészségügyben maradandó problémák, az oktatásban olyan problémák fognak bekövetkezni, amely ek évekre, évtizedekre visszavethetik gyerekeinket? Hogyan lehetséges az, hogy szervezetek, megyei közgyűlések azt kérik, hogy vonja vissza a kormány ezt a költségvetést; hogy az elmúlt időszakban a sajtóban megjelent publikációk sora ezzel az igénnyel áll elő? Ilyen nagy volumenű visszavonásköveteléssel még nem találkoztunk - mert akkor valahogy, valamilyen formában kőkeményen elbeszélünk egymás mellett. Mert valóban meg lehet kérdezni, hogy hová tűnt a költségvetésből 63 milliárd, amely az oktatásra kell ene, hogy az oktatás ne fejlesztve legyen, szinten legyen tartva. Amikor eljutottunk oda, hogy az ingyenes szakmai gyakorlat, a szakmai képzésben szinte már reménytelennek látszik; amikor a művészeti oktatás ma már reménytelennek látszik; amikor a felsőokt atásban is eljutottunk oda, hogy a felsőoktatás szakmai hátterének, a gyakorlati oktatásnak a képzésében problémák jelennek meg, akkor valóban lehete arról beszélni, hogy európai szintű oktatást fog például biztosítani? Én nem térnék ki itt a szociálpolit ika, az egészségügy más területeire, mert úgy gondolom, hogy azt nálam avatottabbak már tárgyalták. De azért egyetlenegy kérdést szeretnék elmondani, mert hallhattuk, hogy lesz pénz jövőre templomépítésre is. De azt hiszem, történelmi léptékű hiba azt hinn i, hogy ha az egyházaktól elvesznek néhány száz millió forintot, akkor azzal valamilyen formában lehet érdemi spórolást okozni. Meggyőződésem, hogy inkább az erkölcsi nevelésre kellene
