Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László):
956 Egy kicsit méltányosabb elbírálást kérnék az ellenzékkel kapcsolatosan. Együtt ülünk a gazdasági bizottságban, és még egyszer szeretném leszögezni, hogy h ónapokkal ezelőtt a Fidesz kezdeményezésére a magyar építésügy megsegítése érdekében létrejött egy munkacsoport, amely beadta, benyújtotta a parlament elé azon javaslatát, amely a mintegy 300 ezer munkavállalót magába foglaló hazai építésügy megsegítését i gyekszik szolgálni és biztosítani. Lehet, hogy meddővé vált a mai parlamenti vita, ezt sajnálom is, mert ehelyett vélhetően folytathattuk volna az egy héttel ezelőtt megkezdett általános vitáját annak az anyagnak, amely számos gyakorlati haszonnal is járna , elsősorban a vállalkozók számára, a hazai kis- és középvállalkozók számára, hiszen az építőipar többségben a kis- és középvállalkozásoknak biztosítana megélhetést. Ahelyett itt olyan reformokról beszélünk, amelyek alapvetően és gyorsan - úgy tűnik - kons zenzus alapján nem fogják hozzásegíteni a hazai gazdaságot és azon belül a kis- és középvállalkozókat, az építőipart ahhoz, hogy megrendelésekhez jussanak, végre a körbetartozásokat fel lehessen számolni, és végre ki tudják fizetni a dolgozóikat, azt a 300 ezer embert, akik várják havi szinten a fizetésüket. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percben következik Ékes József, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr, és talán tényle g vissza a vitához. Keller államtitkár úr, ön azt mondta, hogy mindig tiszta és tényleges adatokat szolgáltattak. Tessék majd megnézni a jegyzőkönyvet, ezelőtt körülbelül három órával mondta Kóka képviselő úr, frakcióvezető úr, hogy a 2006os, megközelítől eg 1000 milliárdos téves adatokra épült a következő időszak. Ugye, így mondta, frakcióvezető úr, innen a szószékről még, hogy 1000 milliárd környékén volt a téves adatszolgáltatás kérdése, és erre épült utána a következő időszak, és ebből adódtak azok a sú lyos problémák, amelyek adódtak. Visszaemlékezem arra, amikor ön miniszter volt, frakcióvezető úr, akkor saját magam vetettem fel - ez még 2006 környékén volt - a körbetartozások kérdését. Ugye, visszaemlékezik rá? Akkor ön úgy fogalmazott, hogy ezzel nem lehet mit tenni, a kormány nem tud mit tenni ebben a kérdésben. De ugyanilyen volt 2007. június 19e, amikor itt éjszaka fél négykor vitatkoztunk az állami vagyon értékesítésével kapcsolatosan. Akkor ön nem volt itt mint miniszter, mert éjszaka akkor önnek el kellett menni valahova, de hajnali fél négykor itt vitatkoztunk rajta. Mit mond ön most, jelen pillanatban? Mennyi még az állami vagyon egyáltalán? Olyan 67 százalék környékén mozog, ugye? Mert az állami vagyon 93 százaléka már tulajdonképpen privatiz álásra került. És ebben a tételben mi van benne? Benne van a víz kérdése, benne van a termőföld kérdése, az erdők kérdése, de ugyanilyen a tömegközlekedés kérdése - akár a vasúti, akár a személyszállítási busz kérdése ; olyan rettentő sok állami vagyona e nnek az országnak már nincs, amit privatizálni lehet. Nézzük meg azt - és itt visszatérve arra, amikor ön vádaskodott velem szemben , tessék megnézni, mondjuk, Franciaországban mekkora az állami tulajdon és a magánszféra tulajdona a szolgáltatás területén . (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tessék összevetni a képet! Ha jól tudom, Franciaországban 70 százalékban van magántulajdonban, 30 százalékban állami tulajdonban. Tessék megnézni, Németországban milyen ez az arány! (Az el nök ismét jelzi az időkeret leteltét.) Tessék megnézni, Németországban milyen ez az arány! Vagy tartományi tulajdonban vannak a szolgáltatások, vagy nemzeti tulajdonban vannak a szolgáltatások. (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.) De ugyanez van Au sztriában is. ELNÖK (Mandur László) : Képviselő úr!
