Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
905 A határozati javaslat 3. pontjában szereplő, az állami kiadásokra vonatkozó tennivaló nem egyértelmű. A 3/A pontban a határozati javaslat az államháztartás működési kiadáscsökkentését írja elő, míg a részl etes indokolás az állam működési kiadásairól beszél. A két fogalom alapvetően más, mivel az államháztartás működési kiadásai magukban foglalják a központi költségvetést illetően nemcsak a szűken vett államigazgatást, hanem az oktatást, rendvédelmet, honvéd elmet. Ha azt feltételezzük, hogy a javaslat erre vonatkozik, akkor a következő a helyzet: az államháztartás működési kiadásainak, elsősorban a dologi és háttérintézményi kiadásoknak 200 milliárd forinttal történő csökkentésére és a felesleges háttérintézm ények megszüntetésére vonatkozó javaslattal kapcsolatban felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a központi költségvetési szervek kiadásainak - ez 1820 milliárd forint - 29 százalékát teszi ki a dologi kiadások aránya. Ez 527 milliárd forint, és ebből 62 százalékot, 329 milliárd forintot finanszíroz az állam, a többinek az intézmények saját bevétele a forrása. A javasolt 200 milliárd forintos csökkentés a támogatás több mint 60 százalékos megvonását jelenti. Az elvonás ellehetetleníti például az a dóbeszedő szervek, a rendőrség, a felsőoktatási intézmények, a külképviseletek, valamint a Magyar Honvédség működését. Az elmúlt tíz évben az intézményrendszer nem kapott dologi automatizmust, azt belső megtakarításokkal, a saját bevételek növelésével kell ett kigazdálkodni. Ebben az évben döntött ráadásul a kormány egy 60 milliárd forintos csökkentési csomagról is. Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló kormányhatározat végreha jtásával már 20062007ben sor került a központi költségvetési intézményrendszer körében állami feladatellátás indokolatlansága esetén intézmények megszüntetésére, a méretgazdaságosság javítása céljából intézmények összevonására. A költségvetési szervek sz áma 823ról 556ra csökkent. Az intézményszámcsökkenés közel 60 százaléka az igazgatási és igazgatásjellegű szerveknél jelentkezett. Optimális szervezeti egység- és intézményméretek jöttek létre, a döntési szintek száma csökkent, az indokolatlan párhuzamo sságok jórészt megszűntek, az egymáshoz kapcsolódó szervezeti feladat- és hatáskörök integrációja megvalósult. A funkcionális szervezeti egységek koncentráltabbá váltak. A különféle intézkedések hatásaként a központi költségvetési szervek létszáma több min t 13 ezer fővel csökkent, az ehhez kapcsolódó tartós megtakarítás közel 47 milliárd forint volt. Itt ismételten szeretnék köszönetet mondani volt miniszter úrnak, hiszen önnek is része volt mindebben az eredményben. Mindezek ismeretében azonban az a vélemé nyünk, hogy nem lehet lemondani az intézményrendszer további racionalizálásáról, a hatékonyabb, takarékosabb állammodell megvalósításának szükségességéről, a feladatok felülvizsgálatáról. Szeretném jelezni, hogy ezt a munkát a kormány folyamatosan napirend en tartja. Ha viszont az államnak a szűken vett működési kiadásait kell csökkenteni, akkor a helyzet a következő: az állam működési célokra egy évben körülbelül 500 milliárd forintot költ. Ha erről van szó, akkor a 200 milliárd forintos csökkentés az előir ányzat mintegy 40 százalékát érintené, ennyit kéne kivonni a rendszerből, ami az intézményrendszer teljes ellehetetlenülését okozná. Ebből adódóan tehát feltételezhetjük, hogy az államháztartás működési kiadásaira gondoltak a képviselő urak, de gondolom, e zt majd a vitában fogják világossá tenni. A nyugdíjkiadások 2009. évi 65 milliárd forintos csökkentésére, a megszerzett jogosultságokra, a már végrehajtott emelésekre, a 2009 szeptemberében sorra került korrekciós nyugdíjemelés ennél jóval kisebb hatására tekintettel jelenleg nem látunk lehetőséget. Ami a nyugdíjkorhatár 65 évre emelését és a svájci indexálás helyett inflációkövető indexálás bevezetését jelenti, a nyugdíjkorhatár emelésére legkorábban a 2014. évben lenne lehetőség, mivel a nyugdíjkorhatárt a 2013. évben elérő, ’51ben született nők a 2008. évtől már elmehettek nyugdíjba. A 2016. évtől történő indítást az előző, jelenleg is folyamatban lévő korhatáremeléssel kedvezőtlenül érintett 195253as női korosztályok preferálása indokolja.
