Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
871 általánost nem végzettek, vagy korszerű szakképesítéssel nem rendelkezők esetében rendkívül alacsony a foglalkoztatás, ez az uniós foglalkoztatásnak körülbelül a negyede. Nekünk ezekre az ellentmondásokra kell egyr észt válaszolnunk. Ahhoz, hogy ezeket valamilyen módon megváltoztassuk... - én értem, hogy kevés az, ami a törvényben benne van, hogy a hiányszakmák esetében egy plusz tanulmányi ösztöndíjjal próbáljuk a jelentkezők számát növelni, de ezt mi nem kardinális kérdésnek tartjuk. Nem azt mondtuk, hogy ez az egyetlen üdvözítő, hanem hogy ez egyik lépés a sok között. A másik oldalról - hiszen a kamarákról sok szó esett itt - van egy másik úgynevezett belső strukturális válság a társadalom gazdasági szerkezetében. Az egyik oldalról van több mint 400 ezer munkanélküli, a másik oldalról - a kamarák felmérései és jelentései alapján - több mint 120 ezer üres, betöltetlen állás van, ami azért létezik, mert nincs megfelelő szakképzett munkaerő. Tehát a felmérések ezt igaz olják. Tehát van egy úgynevezett hiányszakmakontingens, egy nagyon jelentős szakmai kontingens, és van rengeteg munkanélküli, és valamilyen módon ezt a helyzetet fel kell oldanunk. Nyilván ezt két módon lehet: egyrészt, hogy a szakképesítést már az elsődl eges fórumokon, tehát a fiatalok esetében megpróbáljuk átstrukturálni, másrészt pedig a felnőttképzésben keresünk erre valamilyen választ, hogy ezek a ma munkanélküliek azoknak az állásoknak a betöltésére alkalmasak legyenek. Bár azt meg kell jegyeznem, ho gy ezek az állások, az üres állások régiónként eltérőek, tehát nem ugyanaz jelentkezik az Alföldön, mint az északmagyarországi területeken vagy egyebeken. Tehát ezért is jó, ha a regionális fejlesztési és képzési bizottságok ezt valamilyen értelemben koor dinálják. Nincs itt a fideszes Tóth Ferenc képviselőtársam, aki az RFKBk működését meglehetősen sajátosan értelmezte. Ő azt mondta, hogy ezek valami hatalmi tömbök, amelyek diktátumokat és egyebeket adnak a képzés számára, hogy milyen szakmák szerint képe zzék itt a szakiskolák az érintett fiatalokat. Ez azért nem egészen így történik. Az a baj, hogy a képviselőtársamnak igazából valójában nincs tapasztalata. A regionális fejlesztési és képzési bizottságokat úgy alakította át tavaly vagy tavalyelőtt - most pontosan hirtelen nem is tudom, mi alapján - a törvény, hogy ennek kétharmadát adják a gazdaságban közvetlenül érintett szervezetek képviselői, tehát a kamarák, a munkaadók és a munkavállalók szövetségei, és egyharmadát adják az RFKBknak a minisztériumok, fenntartók, tehát akik a finanszírozást végzik. Ez pontosan azt az üzenetet jelenti, hogy elsősorban a gazdaság megrendeléseinek megfelelően történjen a szakképzés módosítása. De az RFKBk nem úgy döntenek erről, hogy hirtelen hátat fordítanak mindennek, és azt mondják, hogy kérem szépen, holnaptól kezdve megváltoztatjuk a szakképzést. Hiszen nekünk figyelembe kell venni azt, hogy egyes intézmények, iskolák esetében milyen háttérrel rendelkeznek, milyen technikai, milyen tudásháttérrel, milyen humán tőkéve l rendelkeznek. Mert amelyik iskola esetleg közgazdasági tantárgyakat vagy kommunikációt oktatott, az holnapra nem fog tudni nekünk gépi forgácsolót képezni. Tehát nekünk ezt figyelnünk kell, és ennek van egy felmérési rendszere, és a kamarák mellett igeni s azt le kell tennem, el kell mondanom, hogy tavaly és idén is egy nagyon részletes felmérést indított el, hogy mire van szüksége a gazdaságnak. Ezért jogos a kamarák bennléte és ellenőrző szerepe is, hiszen több mint 700 millió forintért mérik fel kérdőív ekkel, részben a gazdasági szervezetek igényeit ágazati jelleggel - tehát gépipar, építőipar, egészségügy vagy más területeken , részben kistérségre lebontva próbálják azt megállapítani, hogy egyegy területen várhatóan a közeljövőben milyen munkaerőre le sz szükség. A regionális fejlesztési és képzési bizottságok ezen felmérésekre támaszkodva, de bevonva a tiszkeket, tehát a fenntartókat, bevonva az iskolai képzőhelyeket, velük együtt közösen állapítják meg, hogy milyen lépéseket kell tennünk ahhoz, hogy á talakítsuk a képzési struktúrát, és a kétháromnégy vagy öt év múlva végző fiataloknak milyen lehetőséget kínáljunk, milyen szakmákat adjunk a számukra, képezzük őket azért, hogy biztos kenyérkeresetük legyen abban az esetben, ha végeznek. Tehát ez az els ődleges szerepük ezeknek, és ezek nem diktátumokként valósulnak meg.
