Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP):
861 megrendelőket, és ez a magyar gazdaság számára, az egyének számára és a szakmunkások számára is kézzelfogható haszonnal jár. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk az előre írásban jelentkezett képviselők sorát. Kuzma Lászlóé a szó. KUZMA LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék visszautalni, hiszen - ha nem került volna szóba a fuvarozók problémája, akkor ezt most nem tenném, de így k énytelen vagyok megtenni - nem véletlen, hogy nemcsak az előterjesztő és a hozzá tartozó kormánypártiak támogatták a zárószavazáskor ezt a törvénymódosítást, hiszen ez egy olyan diszkriminatív intézkedés volt, ami nem tartható egyetlen törvényben sem meg h osszú távon, hiszen mint kötelező hatósági képzés nemcsak a fuvarozással összefüggő hatósági képzések vannak, hanem vannak más szakterületek is, és így joggal várhatná el a más szakterület is, hogy ilyen pozitív diszkriminációban legyen részük, és nézzék e l nekem, ha ehhez nem adom a nevem. A másik megjegyzésem úgyszintén egy kicsit az előbbiekben elhangzottakhoz kapcsolódik. Inkább a foglalkoztatási bizottság előadójához kapcsolódóan többször elmondtam már e falak között, hogy komoly szakemberek részéről i s összekeveredik, összekeverik a szakképzést, a szakiskolai képzést, a szakközépiskolai képzést és a felsőfokú szakképzést. Kérem szépen, nem szinonim fogalmak ezek. Ezek egymás mellett működő rendszerek, egyik a másiknak adott esetben részhalmaza, tehát n em illő dolog egy ilyen nagyon komoly törvény kapcsán összekeverni a szakképzést és a szakiskolai képzést. Erre a szóhasználatra legalább éppen a foglalkoztatási bizottság előadójának illenék figyelni. Érdemben szeretnék még pár szót szólni az előttünk áll ó törvényről, aminek egyik legfontosabb dicséretes része éppen az, hogy azt a fajta diszkriminatív megközelítést kivette, és egyfajta más köntösbe, más módosítással került elénk. Változatlanul azt gondolom, hogy az eredeti törvényben benne van az a fajta k ontroll, ami a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet ellenőrzési jogát illeti, egyértelműen, ami egy törvénybe való, az kellő súllyal és kellő mértékben benne van. Azt gondolom, hogy egy végrehajtási utasítás teljes szövegét törvényi szintre emelni annak mindenfajta aprócseprő dolgával, egyrészt elkomolytalanítja magát a törvényt, másrészt pedig nem indokolt, hogy egy ilyen szintű szabályozás törvényben kerüljön meghatározásra. De hozzáteszem gyorsan, hogy ha csak ez lesz az egyetlen módosító indít vány, amelyet nem fogadnak el, akkor én magam is támogatni fogom a törvényt. A további megjegyzésemben csak csatlakozni kívánnék a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményéhez a megszűnő vállalkozások eszközátadását illetően. Úgy lá ttam a bizottsági ülésen a kormány képviselőjét, hogy hajlik ebbéli módosítóink elfogadására, hiszen a regionális fejlesztési és képzési bizottságok egyfajta döntési mechanizmus mentén hozzák meg döntéseiket, amikor a decentralizált szakképzési alap pályáz atait elbírálják. Következésképpen, ha egy régióba került pénzről azt szeretnénk - természetesen eszközbeszerzéseken keresztül , hogy az támogassa az ottani szakképzést, akkor ez ne kerüljön ki a régióból, de nem annyira kardinális kérdés, amely mellett n em mehetünk el. Sokkal lényegesebb az a témakör, amit nagyon röviden és néhány sorban a 10. §ban a regionális fejlesztési és képzési bizottságok hatáskörére vonatkozóan tartalmaz a törvény. Erre vonatkozólag is fogok beadni módosító indítványt, amely nagy on diszkréten és finoman határozza meg, és egyértelműen kettéválasztja a RFKBk döntési mechanizmusát. A két döntés - ami a módosítás kapcsán belekerül a törvénybe - közül az egyik a hiányszakmák meghatározása, amelyet a magam részéről támogatandónak gondo lok, hiszen a hiányszakmákon keresztül lehetne az ösztöndíjrendszert jó helyekre juttatni.
