Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
802 együttesen szavazták meg, s most egy üttesen döntöttek arról, hogy Gyurcsány Ferencet és kormányát hatalomban kívánják tartani. Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban függetlenül attól, hogy még mindig Gyurcsány Ferencnek hívják Magyarország miniszterelnökét, egyfajta változás elkezdődött. Végre fel tudtuk hívni az emberek figyelmét, hogy nem lehet adót csökkenteni az állam kiadásainak lefaragása nélkül, és nem szabad hinni azoknak, akik csak könnyű álmot ígérnek. Fel tudtuk hívni a figyelmet arra, hogy új kihívások előtt állunk, amelyekre új XXI. századi válaszokat kell adnunk. Végre elkezdődött valami, s ha ennek az ára az volt, hogy a jövőben függetlenként képviseljük a konzervatív politikát, akkor újfent és leghatározottabban azt mondom, képviselőtársaim, hogy emelt fővel vállaljuk a függetlens éget. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy a kormány kíváne reagálni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának frakcióvezetőhelyettese, ugyancsak napirend előtt kíván szólni: “Az ünnep elszállt, a válság itt maradt” címmel. (Zaj.) Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. Képviselőtársaim! DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap ünnepeltük az 1848as magyar forradalom és szabadságharc 161. évfordulóját. A történelmi példákra való visszaemlékezés mindig alkalmat ad nekünk arra, hogy a jelennel vonjunk párhuzamot. A ’48as s zabadságharcnak és forradalomnak két fontos üzenete is van a ma számára. Az egyik, hogy csak a sokszínű, toleráns, befogadó Magyarország lehet sikeres. A másik, hogy oda kell állnunk a bátor reformok mögé, mert reformpolitika nélkül nincs a nemzetnek jövőj e. Nézzük e két fontos üzenetet! Ma Magyarországon, amelyben - mindannyian tudjuk - egyszerre kell szembenéznünk gazdasági és társadalmi válsággal, nagyon nem mindegy, hogyan állunk egymáshoz, hogyan állunk a befogadás kultúrájához. Érdemes visszaemlékeznü nk elődeinkre. Elődeink annak idején, ’48ban együtt, vállvetve harcoltak a magyar szabadságért. Együtt harcoltak lengyelekkel, szerbekkel, románokkal, zsidókkal, horvátokkal. A szabadságharc ezért tudott nagyszerű példa lenni a magyar történelemben. Emlék ezzünk csak Bem Józsefre, Dembinszk y Henrikre, a lengyel származású szabadságharcos hősökre, vagy Damjanich Jánosra, Vukovics Sebőre, akik szerb származásúak voltak. Vagy elég említenünk Petőfi Sándort, aki szlovák és részben sz erb származású is volt. Vagy Gábor Áront érdemes például citálnunk, aki pedig cigány származású volt. Nos, a szabadságharc erről szólt. A Magyarországon élő különböző nemzetiségek, etnikumok képesek voltak összefogni, együtt tudtak fellépni, egy befogadó n emzetet akartak teremteni. Mára Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim, oda jutottunk, hogy - ha a tegnapi ünnepre visszaemlékezünk - Árpádsávos zászlók alatt megint olyanok masíroztak Budapest utcáin, akik más nemzetiségekkel szemben, a demokráciával szemben fogalmaztak meg követeléseket. Magyarországon ma semmi sem aktuálisabb annál, mint hogy megint hitet tegyünk a befogadó Magyarország mellett, mert nekünk a magyar szabadságot ez jelenti. Magyarország később, többek között a XX. századi történelmi t ragédiákat azért szenvedte el, mert lemondott a befogadó és toleráns politikai kultúráról. Nagyon sok történelmi traumánknak ez volt a kiindulópontja. S ma, amikor azt látjuk, hogy vannak jó néhányan, akik a történelem szemétdombjára kínálkozó politikai kö vetelésekkel állnak elő, és ahelyett, hogy a magyar zászló, a pirosfehérzöld sokszínűsége mellett tennének hitet, a sokszínűség helyett fehér, fekete vagy szürke országot akarnak megteremteni, akkor semmi sem aktuálisabb annál, mint hogy hitet tegyünk a befogadás, a tolerancia és a sokszínűség mellett. Ahogy mondtam, képviselőtársaim, ez az egyik üzenete az 1848as szabadságharcnak.
