Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
731 Már most csak az a kérdés, hogy ha van egy ilyen tendencia, akkor ez miről sz ól. Ezt erősíteni kell, mert ez egy jó tendencia, vagy netán közösen kell föllépni annak érdekében, hogy a családok védelmében próbáljunk valami olyasmit tenni, ami a családok megtartását, a fenntartását jelenti? Én nem kívánnék foglalkozni itt az egyneműe k kapcsolatával. Nem azért, mert ezt meg akarom kerülni, hanem egyszerűen azért, mert a számomra nem ez az elsőrangú, hanem az a nagyon nagy számú ember, akik élettársi kapcsolatot választottak. Azt kellene vizsgálni, hogy miért választották, milyen célok vezették őket, minek kellene megfelelni az előterjesztésnek. Nos, én azt gondolom, és miután sok évtizeden keresztül foglalkoztam, ellentétben itt néhányakkal, az élettársi kapcsolatokkal mint gyakorló ügyvéd, pontosan láttam és tudom, hogy mi az oka, amié rt választják. Én azt gondolom, három alapvető oka van. Az élettársi kapcsolatot és a házasságot alapvetően különbözteti meg a kapcsolat létrehozásakor a feleknek az a szándéka, az olyan irányú szándéka, hogy ez egy tartós - reményeik szerint és akkor, ami kor megkötik a házasságot, végleges, bár lelkük mélyén tudják, hogy ez valószínűleg nem így lesz, de mégis , a szándék a végleges kapcsolatra irányul; illetve az élettársi kapcsolat, amely mindig magában rejti annak a hátsó szándékát, hogy nem is kívánnám ezt véglegesnek tekinteni, mert sem az anyagi viszonyok, sem egyéb meghatározó viszonyok ezt számomra nemkívánatossá teszik. Ezért választom a házasság helyett; nem a formák miatt, nem amiatt, mert az egyikben ide megyek, a másikban meg oda megyek, hanem egész egyszerűen megvan ez a hátsó tartalom. Kérdés, hogy jóe a bizonytalanságot és nem az állandóságot erősíteni. Ez az első kérdés. A második, azt gondolom, már szóltam róla, döntő mértékben gazdasági, vagyoni kérdés. Arról van szó ugyanis, hogy a házas társak közötti szerzés az egyenlő arányt vélelmezi, az azonos arányt vélelmezi. Az élettársak között a szerzési arány az irányadó. Ez az emberek egy jelentős számára döntő jelentőségű. A kapcsolat megteremtésekor már fölmérik - ez sajnos így van, nemcsak a mi világunkban, hanem máshol is, már fölmérik , hogy számukra melyik ebből az előnyösebb, és a bizonytalan jövő érdekében azt a gazdasági megoldást választják, amelyik számukra kedvezőbbnek látszik. A harmadik, én azt gondolom, még inkább világos. Azok a kötött szabályok, amelyek a házasságon belül megjelennek, és amelyek a tartós kapcsolatot igyekeznek előmozdítani, az ideiglenesség mentén nem célszerűek, nemkívánatosak. (13.30) Következésképp az élettársi kapcsolat lesz a vonzóbb, és ezt választják. De azok az élettársi kapcsolatok - és erről kellene a statisztikai adatot mutatni , amelyek tartósnak bizonyulnak, ahol gyermek születik, ahol a család kerek egész lesz, ahol már nem az anyagiak, szűk és rövid távú anyagiak határozzák meg az együttélést, han em a tartós szeretet és az együttélés, ott az házasságba torkollik, az házassággal végződik; ahol meg nem, ott az élettársi kapcsolat is döntő részében megszűnik. Hadd mondjak el egy számomra kedves történetet, megesett, tehát elmondhatom, hogy valójában a z emberek, ha hosszú ideig élnek együtt, mennyire úgy gondolják maguk is, hogy házasságban élnek. Valamikor a hetvenes években történt, hogy az egyik újpesti ügyvédi irodába beállított egy idős házaspár, a férfi is 70 körül volt, a hölgy is; és azt mondják , hogy kérem szépen, ügyvéd úr, mi szeretnénk elválni. Jó, rendben van, kérem a személyazonosságit. Megnézi, és látja, hogy nincsenek megesküdve, nem házasok. Ám de az ügyvéd, aki egy nagy kópé volt, megnézte, és azt mondta, akkor tessenek helyet foglalni. Majd meghallgatta őket, és kihirdette a Magyar Népköztársaság nevében, hogy a házasságot fölbontotta. Megnyugodva eltávoztak, kaptak róla még egy papírt is. Ők úgy tudták, hogy abban élnek, mert már régen, hosszú ideje együtt éltek, házastársaknak gondolt ák magukat. De az élettársi kapcsolat döntő része nem erről szól, hanem az ideiglenességről. Tisztelt Ház! Ezért, akik itt most nemi ügyekkel próbálják ezt az élettársi kapcsolatot leszűkíteni, emögött, hadd mondjam meg, nagyon szűk politikai látókör és na gyon szűk politikai cél lebeg.
