Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 9 (194. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
675 Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Harrach Péter) : Most a napirend utáni felszólalás kö vetkezik. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, aki “Nevelési, oktatási intézmények összevonása mindenáron” címmel kíván felszólalni. (20.20) KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ké pviselőtársaim! Egy volt igazgatónő, egyéni érintettségén túllépve, tárgyilagosan, szakmai oldalról megközelítve hívta fel a figyelmemet a közoktatási intézmények összevonásának visszásságaira. Sajnálatos az a tény, hogy a gyerekek száma évről évre csökken . A fokozatosan kiürülő kisiskolák fenntartása egy határon túl valóban ésszerűtlen lehet. De hol van ez a határ? Lehet, hogy egy távoli iskola felszereltsége jobb, de vajon nem akkor járe jobban az a 610 éves gyerek, ha az utazással töltött időt játszáss al tölthetné, és tanítója, éppen a kis létszám okán, másrészt abból adódóan, hogy a gyermekek családi körülményeit is ismeri, személyre szóló nevelésben, oktatásban részesíti? Reményik Sándor “Templom és iskola” című versének gondolatai nagyon idevágnak: “ S gyermeketek az iskolában ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” A nagy létszámú iskolák összevonása viszont teljesen értelmetlen. Talán hihetetlen, de Siklóson a bölcsődések is gimnáziumba járnak vagy fordítva: a bölcsődéből jelentkeznek felsőoktatási intézménybe az érettségizők, hiszen az, ahová járnak, gimnázium, szakiskola, általános iskola, óvoda, bölcsőde és mindezek mellett még alapfokú művészeti oktatási intézmény is. Mivel bölcsődébe gyakran már magzati idő szakban be kell íratni a gyereket, kicsit cinikusan elmondhatjuk, hogy a sikeres felvételi feltétele a megszületés. És nem Siklóson van az egyetlen ilyen. Némileg elfogadhatóbb az, amikor hasonló oktatási intézményeket vontak össze, például csak általános iskolákat vagy csak középiskolákat. Arra hivatkoznak, hogy olcsóbb a működtetés. Vajon miért? Az összevont iskolák élén főigazgató áll, általában van helyettese, titkárnője, s a többi. De a tagiskolákban is megmarad a vezető és helyettese, hiszen azok magu k is nagy intézmények. Az is hivatkozási alap, hogy így lehet előnyhöz jutni a déldunántúli operatív program pályázatán, de akkor meg a kiírás volt rossz. Azzal is szoktak érvelni az összevonást forszírozók, hogy így át lehet tanítani a különböző iskolákb a, azonban ez ugyancsak megoldható összevonás nélkül is. A karbantartók munkája sem csökken az összevonással, hiszen a különböző épületek ettől nem lesznek közelebb. Siklóson létrejött egy majdnem 2 ezer fős intézmény. Hogyan látható ez át? A szabad iskola választás korában az is gyenge érv, hogy a bölcsődébe beíratott gyerek majd ugyanott érettségizhet. Az iskolák elveszítik egyéni arcukat, veszélyben vannak a hagyományok, a múltjuk. Ha pedig nem, vagyis mindenki megtartja eredeti arcát, akkor mire volt jó az egész? Sajnos úgy tűnik, álérvek hangoztatásával az egyéni ambíciók most is felülírják a közösségi érdekeket. Nehéz időszakokat élünk. Nem véletlen a sok agresszió, amit a gyerekek követnek el egymás ellen, de a tanárverés sem ritka. Most igazán szükség lenne az átlátható, családias légkörű iskolákra. A gyerekek és a tanárok egyaránt nem érzik jól magukat ezekben a mamutiskolákban. Az oktatásnak állami feladatnak kellene lennie. Nem szerencsés, ha az önkormányzatok anyagi helyzetétől függnek, és esetleg politikai hatalmi csatározások eszközei az iskolák. Ezen változtatni kellene, akár az önkormányzati törvény módosításával is. Hogyan beszélhetünk a gyerekek esélyegyenlőségéről, ha az önkormányzattól az iskola működtetéséhez az egyik iskola tized akkora tá mogatást kap, mint a másik hasonló adottságú és méretű? Az állami finanszírozás, mint tudjuk,
