Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 9 (194. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Harrach Péter): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
676 nem elég. Visszatérve az összevonásokra: nem kérhetné esetleg számon az oktatási tárca azok okát, értelmét? Vagy jogos a címben szereplő felvetés, hogy a nevelési , oktatási intézmények összevonása mindenáron ajánlott? Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kormány nevében Gőgös államtitkár úr válaszol. GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államt itkár : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Kérdezhetnék, hogy mi köze van ehhez egy FVMállamtitkárnak. Pedig azt gondolom, hogy van, ugyanis ez alapvetően vidéki probléma. Ez az egyik. Kettő. Pontosan tudom, hogy képviselő úr miről beszél, hiszen 1324e s iskolából indultam, és most itt vagyok mint parlamenti képviselő és még kormánytag is. Tehát én is azt vallom, hogy ésszerű határon belül helyben kell, főleg 6 és 10 éves koruk között a gyerekeket nevelni. Hozzáteszem, hogy utána mi a szomszéd faluba jár tunk, 3 kilométerre, tehát azért túl sokat nem kellett utaznunk, de azért az igazsághoz tartozik, hogy a középiskola első két osztályában az úgymond elit gimnáziumban vért izzadtunk a városi társainkkal szemben. Hozzátéve azt is, hogy abban az időben nekem talán három képesített tanárom volt a felső tagozatban, az összes többi képesítés nélküli, de gondolom, nem csak én voltam ezzel így. Abban nem látok semmi problémát, ha ilyen típusú ésszerűsítés zajlik. Ugyanis bármennyire is szeretne az állam sok minden t, de amikor jelenleg főleg a vidéki gyerekek 25 százaléka nem a saját falujában jár iskolába, pedig van iskola, és még urambocsá! olyan is előfordul, hogy az ott tanító pedagógus gyereke sem oda jár, hanem a jobb színvonalú, jobb oktatást adó városi iskol ába, akkor azért az elég izgalmas kérdés, hogy mikor teszünk jót és mikor nem. Azzal abszolút egyetértek, amit képviselő úr mond, hogy az állami szerepvállalásnak nagyobbnak kell lennie a különbségek csökkentése miatt. Ha jól emlékszem, itt több napon kere sztül erről is szóltak a híradások, hogy miniszter úr is azt javasolta, hogy azokon a helyeken, ahol az önkormányzat úgy gondolja, átvenné az állam ezt az oktatási feladatot. Ezt nyilván sokan ellenzik, ez még a mai parlamenti vitában is előjött, ha jól em lékszem egy interpelláció vagy azonnali kérdés formájában, hogy miért akar az állam államosítani, miért akar egységes tanrendet, tantervet, egyebet. Nyilván sok érv szól mellette, és sok ellenérv is van. De azt gondolom, hogy az oktatás színvonalában egy d olgot látni kell. A tőlünk fejlettebb világban eszébe nem jutna senkinek, mondjuk, 45 gyerekkel tanítani. Hiszen ma odajutottunk, hogy 5060 gyerekes nyolcosztályos iskolák működnek. Azt hiszem, ott a közösségi létet sem lehet erősíteni. Tehát amennyi elő nye lenne annak, hogy közvetlen kapcsolata van a tanárnak a gyerekkel, annyi hátránya van abban, hogy soha nem fogja átélni az a gyerek a közösségi hatásokat, amit már egy 20 fős, ugyanolyan korú osztályközösség jelent. Arról nem beszélve, csak gondoljunk bele, ha felső tagozatban osztályt kellene összevonni, az mivel járna. Mondom, alsó tagozatban mi átéltünk a hangos óracsendes óra fogalmát, ettől függetlenül persze írniolvasni megtanultunk, de másra nem is jó ez a szisztéma. Azért ezt lehet látni a mai világban, amikor még csoportbontáson belül is további korrekciókat kell időnként alkalmazni ahhoz, hogy a jobban haladókat ne nagyon tartsák vissza, akik kevésbé azok. Túl nagyok az ellentétek. Azt hiszem, ebben biztosan van az államnak feladata. De azt n em mondanám ki, hogy melyik a jobb módszer, és abban sem látok gondot, hogy egy intézmény a bölcsődétől a középiskoláig működik. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanazt a nevelést kell adni a bölcsődésnek, mint a gimnáziumi tanulónak. De azt jelenti, hogy minden olyan feladat, amit közösen el lehet végezni, az energetikától a karbantartásig, a könyvelésig, azt egy intézményen belül lehet elvégezni, és így lényegében a mai kor színvonalán valószínűleg sokkal olcsóbban. Tehát nem a semmiért csinálják az ilyen típus ú, nem szakmai, hanem működtetési összevonásokat. Ugyanis gondolom, itt erről van szó.
