Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 3 (193. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ÉVA (MSZP):
566 Az emberek jogtudata a törvényes öröklési rendet szinte azonos mértékben tükrözi vissza. Tulajdoni, kötelmi jogi, kártérítési kérdésekben, hát még személyi jogi kérdésekben sokkal változatosabb az emberek gondolkodásmódja a jog ról. De ha fölteszek egy öröklési jogi kérdést egy középiskolát sem végzett parasztembernek, az meg fogja mondani, hogy mi a helyes az ő érzése szerint, és az találkozni fog a hatályos jogi szabályozással nagyjábanegészében. Tehát a tradíciónak ilyen érte lemben is ereje van. Itt megváltoztatni szabályokat csak nagy óvatossággal és csak nagy körültekintéssel lehet, mert különben olyan beidegződéseket forgatunk föl, amiről lehet vitatkozni természetesen, de amelyeknek az erőszakos megmozdítása nem tanácsos, mert nem fogja tudni a társadalom elfogadni őket. Rátérve azért a konkrét szabályozásra: itt az a szabály jelenik meg az (1) bekezdésben képviselőtársaimnál, hogy “Leszármazó hiányában az örökhagyó házastársa örökli az általa lakott lakást és az általa has znált berendezési és felszerelési tárgyakat. Az egyéb hagyaték felét ugyancsak a házastárs örökli, másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban.” (15.40) Arról van tehát szó, hogy nincs leszármazott, és hogy hogyan történik a va gyon öröklése a házastárs és a szülő között. Itt tehát a szülők hozzájutnak valamilyen vagyonhoz. Van ebben ráció, mert a szülők a mai viszonylatban sokkal többször, sokkal inkább kiszolgáltatottak, egyedül vannak, nincs megfelelő anyagi támaszuk, tudjuk e zeket a dolgokat. Lehet ebben valami ráció, bennem mégis felmerülnek kérdőjelek, hogy kellően átgondolte ez a javaslat. Például elég határozott fogalome az, hogy “az általa használt berendezési és felszerelési tárgyak”? Minek minősül egy értékes festmény egy, a házastárs által lakott szoba falán? Úgy tessék kodifikálni, hogy ezek a problémák legyenek ám megoldva, mert különben viszályt vetünk el az emberek között, és jogbizonytalanságot teremtünk! A (2) bekezdésben már több probléma keletkezik, majd még t öbb a (3) bekezdésben. A (2) bekezdésben az szerepel, hogy a szülő halála után a házastárs örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek az elhunyt házastársáról hárultak annak szüleire. Ez egy egészen új szabály, és ezzel komoly fenntartásaim vannak. Arról van ugyanis szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha leszármazó nincs, akkor a vagyon a javaslat szerint megoszlana a házastárs és a szülő között, majd ha meghal a szülő, akkor nem a klasszikus hagyományos, tradicionális öröklési rend szerint történne a szülő utáni öröklés. Mert hogy is szól a mostani szabály? Elhunyt szülő helyén örökölnek a felmenők, felmenők hiánya esetében azok leszármazói. E szabályozás szerint a vagyontárgy visszaszállna a túlélő házastársra. Ezt nagyon meggondolatlannak érzem, és ezzel k apcsolatban komoly fenntartásaim vannak. Nem tudom, ez mennyire állja ki azt a széles próbát, amit az egész polgári törvénykönyv kapcsán hiányolunk. Egyébként ez nem csak tudományos kérdés - az is , a magyar jogtudat tükrében kellene ennek a szabálynak az életrevalóságát, elfogadhatóságát, indokoltságát mérlegre tenni. S mi a helyzet az ági vagyonnal? Mert az ági vagyon leszármazó hiányában egyébként sem a házastársra száll át, hanem visszamegy a szülőre. Most akkor az ági vagyont is meg fogja örökölni a t úlélő házastárs a szülő halála után? Ez képtelenség! (3) bekezdés: “Az örökhagyó házastársát az általa lakott lakáson és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.” Szeretném megkérdezni, hogy akkor m ost haszonélvezetet örököle a házastárs, vagy állagot, mert a két szabály egymással felesel. Tisztelt Képviselőtársaim! Erről a módosító javaslatról ennyit tudtam mondani. Ahhoz már nagyon kevés az idő m, hogy a 871esbe belekapjak, nem is teszem meg, erre egy külön normál felszólalási lehetőséget fogok kérni. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szabó Éva képviselő asszonyé a szó. DR. SZABÓ ÉVA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! A hatodik könyv öröklési joggal foglalkozó részéből a 859., 863. és 916. ajánlási pontokhoz kapcsolódóan szeretnék konkrét véleményt formálni,
