Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 3 (193. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter):
532 szervezeteknek - akik fogyatékosok jogainak a védelmében szólaltak fel , a köztük lévő nézeteknek az ütkö zését. Abban általános volt az egyetértés, hogy a jelenlegi gyakorlat nem megnyugtató, az a tapasztalat, hogy a jelenlegi jogi rendezés mellett hajlamos a jogalkalmazó, hajlamosak a jogalkalmazók, hajlamosak a bíróságok a könnyebb megoldás felé menni. Itt általános problémaként - bár összetett és többirányú kérdés merül fel a cselekvőképesség ügye kapcsán - a cselekvőképességet kizáró gondnokság megszüntetésének a kérdése merült fel. A törvényjavaslat, ami előttü nk fekszik, a civil szervezetek ez irányú erőteljes artikulációját figyelembe véve a cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményével nem számol, ezt tulajdonképpen a jelenlegi törvényjavaslat meg kívánja szüntetni. A tudomány képviselői ezzel kapcsolato san komoly aggályokat vetettek fel. Weiss Emília, aki a magyar családjog itthoni orákulumának tekinthető, hosszasan beszélt erről azon a konferencián, amin képviselő asszony szerint én ott sem voltam. Hallottam, és jól emlékszem az érvelésére. Legfelsőbb b írósági bíró, ha nem tévedek, Makai Katalin fejtette ki ezen a konferencián a súlyos fenntartásait. Hallottuk gyámhatósági ügyintézőnek, vezetőnek az ezzel kapcsolatos problémáit. Kőrös András legfelsőbb bírósági bíró a Magyar Jogban hosszú cikket jelentet ett meg erről a kérdésről. (12.10) Több problémáról van szó, ismétlem, de még egy részletes vita sem megfelelő alkalom és keret arra, hogy az összes részletet kibontsuk, de talán ténylegesen a cselekvőképességet kizáró gondnokság kapcsán röviden arra szere tnék utalni, amit többen is megfogalmaztak az említett tudósok, jogalkalmazók, hogy lehetségesek olyan helyzetek, amikor olyan állapotú a személy, hogy gyakorlatilag semmiféle értékelhető jognyilatkozatot a maga személyében nem képes megtenni. Kommunikáció képtelenek; az akaratukra nézve semmiféle támpont nincs - erre a helyzetre valóban megkerülhetetlen a cselekvőképességet kizáró gondnokság alkalmazása. Engedjék meg, hogy az ezzel kapcsolatos érvek körében idézzek Rétvári Bence képviselő úr módosító javasl atának indokolásából: “Téves az a felfogás, amely a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést jogsérelemként értékeli és mellőzendőnek véli, mert ez az intézmény éppen a gondnokság alá helyezett, adott esetben ügyei vitelére fizikailag képtelen - például kómában levő - érdekeit szolgálja. Kétségtelenül kiszolgáltatott helyzetben van az, akit a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyeznek, és ez a kiszolgáltatottság fennáll a gondnok irányában is, ugyanakkor ez a kiszolgáltatottság a gondnoksá g alá helyezett egészségügyi, illetve pszichikai állapotából fakad, így gondnokság alá helyezés nélkül is fennáll. Felvethető, hogy a gondnok kiválasztása és ellenőrzése tekintetében lenne mit javítani a gyakorlaton, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy gondnok hiányában nincs senki, aki kifejezetten az adott személy érdekeiért felelne. Ha egy cselekvőképtelen személyt az elhelyezését biztosító egészségügyi, illetve szociális intézményben az alkalmazottak részéről sérelem ér, a vele rendszeres kapcsolato t tartó gondnoknak lehetősége van ezt észlelve megindítani a szükséges eljárásokat. A valóban vétkes intézményvezetéstől viszont naivitás lenne elvárni, hogy értesítsék a gyámhatóságot eseti gondnok kirendelésének szükségességéről.” (Az elnök a csengő megk ocogtatásával jelzi az idő leteltét.) “Szükséges tehát, hogy legyen valaki a cselekvőképtelen személy mellett, aki életét folyamatosan figyelemmel kísérve gondoskodik jogainak gyakorlásáról, illetve - és ez a későbbi jogkövetkezmények elhárítása végett ugy anilyen fontos lehet - kötelességeinek megfelelő teljesítéséről.” (Az elnök ismét csenget.) “Ezt a folyamatos, de legalábbis rendszeres felügyeletet eseti gondnok nem tudja ellátni.” Elnök úr, köszönöm a türelmét, hogy az idézetet végigolvashattam. A másod ik könyv további ajánlási pontjaihoz egy újabb, ismételt felszólalás keretében kívánok majd lehetőséget kapni a hozzászólásra. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) :
