Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
407 között legalább akkora vita van, még a magukat természetvédőnek vallók között is, mint a két szélsőség. Ha most betesszü k a törvénybe, hogy ezeket vonjuk be, akkor majdnem lehetetlen feladat elé állítjuk a végrehajtási rendszert, hiszen nem lesz olyan koherens végleges álláspontjuk, amit egy határozati javaslatban meg lehet jeleníteni. Ismerjük ezt nagyon sok konkrét ügy ka pcsán: pálinkatörvény végrehajtása, bortörvény. Látszik, hogy nincs kisebb nézetkülönbség köztük sem, mint ami megjelenik egy ilyen vitában, és ezt elég nehéz kezelni. A hatósági ügyekre természetesen figyelni kell, és nem is kívánjuk a természetvédelmi ha tóságokat kizárni ezekből. Talán abban megegyezhetünk, itt többen is elmondták, hogy a természetvédelem nem arról szól, sem a természetközeli állapot, hogy van egy mostani képünk, amiről csinálunk egy fényképet. Nyilván az a kép azért ilyen, mert az embere k gondos munkája révén az ilyen lett. Ez igaz a nemzeti parkra, az erdőre, mindenre. Arról készítünk egy fényképet, és utána azt mondjuk, hogy innentől kezdve semmit ne tegyünk, mert akkor beavatkozunk a természetbe. És öt év múlva majd rácsodálkozunk, hog y az egyébként kulturált, gyönyörű környezetből olyan dzsumbuj lett, ami egyszerűen átjárhatatlan, kezelhetetlen. Én azt gondolom, ez senkinek sem jó. Úgy gondolom, ez az egyik szélsőség, de látszik, hogy ennyire biztosan nem igényelné senki ezt a fajta te vékenységet. Azzal is egyetértek, hogy próbáljuk meg a természetközeli állapot fenntartásánál minél kevésbé terhelni az erdőt gépekkel. Itt mindig egy kérdés adódik, hogy az ebből származó többletköltségeket ki fogja megfinanszírozni. Úgy gondolom, vannak erre jó kezdeményezések a közmunkák, egyebek kapcsán, és talán a mostani, foglalkoztatási problémákkal küzdő időszakban ez még inkább hangsúlyos lehet. Tényleg vannak olyan tevékenységek az erdőben, amiket el lehet kézzel is végezni. Nyilván sokkal több en ergiát, sokkal több költséget igényel, de én sem vetném el, sőt azt mondom, hogy védett helyeken egyértelműen erre kell törekedni. Az erdészek értenek ahhoz, amit csinálnak, ez több helyen elhangzott. De Ékes képviselőtársammal akkor is vitatkoztam, amikor ez szóba került Farkasgyepű kapcsán: nem gondolnám, hogy az ottani erdészet és annak vezetője, még a nevét is megmondom, Tímár György ne lenne legalább olyan természetvédő, mint bármelyikünk. És azt is látni kell, aki ott elmegy, hogy amikor kivágták az e rdőt, az alatt már volt egy kétméteres természetes növekedés - ez nyilván egy olyan terület, ahol természetes növekmény van, ez egy bükkös volt egyébként , ami most már ötméteres. Még mindig dzsumbujnak tűnik, de az egy új erdő. Nyilván a régi valahol meg érett arra, hogy annak döntő részét kivágják, mert az előbbutóbb így is, úgy is arra a sorsra jut. Ezen vitatkoztunk akkor is, most is, én biztos vagyok benne, hogy ott kárt senki nem tett, nem is akart. Ez a világ, amióta világ, erről szól. Ezt ugyanúgy tudom mondani a város melletti hegytetőn lévő erdőre. Nyilván egy erdő sokkal lassabban nő, de ez nem azt jelenti, hogy ha vágásra érett, akkor azt nem lehet kivágni. Ennek ellenére én is azt mondom, a törvény is ezt erősíti, hogy ahol lehet, egyértelműen a szálaló technikát alkalmazzuk, mert az sokkal jobb, de van, ahol nem lehet. Az őshonos telepítésről két mondatot. Azt is elfogadom, hogy lehetőleg azt forszírozzuk, és a támogatásoknál is valahol ezt figyelembe vesszük, de hivatkoznék arra, amit itt Ékes képviselőtársam mondott, hogy nagyon sokat változott száz év alatt is a világ, és arra is vigyáznunk kell, hogy ne erőltessünk olyan helyre tölgyet, ahol nincs víz. Lehet azt mondani, hogy csak őshonos legyen. De pont Mádi képviselőtársam, aki ugyanannak a frakciónak a soraiban ül, azt erőltette, hogy lehetőleg ne korlátozzuk például az alföldi területeken az akác telepítését. (Ékes József: A táj adottságaihoz igazodva.) Úgy tűnik, hogy az egy jó fajta lett, ami igazából jól alkalmazkodik, hozzátéve, hogy meg kell tudni tőle védeni az egyéb erdőket. Gyerekkoromban sokat csináltunk ilyet, amikor a friss tölgyest kellett az akáctól megvédeni, és úgy néztünk ki este a fejünkön a tüskékkel, mint a sündisznó. De ez akkor is kitűnő munka volt, én akkor kezdtem me gszeretni az erdőt, lehettem vagy nyolcéves, és ez azóta sem változott. Egyébként azóta is állítom, ez most nem az erdőtörvényhez tartozik, de ennyi kitérőt hadd tegyek, hogy nem kellene a gyerekek munkavégzését 16 évben korlátozni. Igenis hiányzik a
