Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - Ferdinand Devínsky, a szlovák képviselőház oktatási, ifjúsági, tudományos és sportbizottsága elnökének és kíséretének köszöntése - A lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
380 nyilatkozatokat, igénylőlapokat, az állami készfizető kezesség beváltásához szükséges nyilatkozatot lehetne egyszerűsíteni, mert nem biztos, hogy mindenkinek ott alá kell írni, hisz maga a szerződő fél akkor is adott volt, amikor a hitelfelvétel és annak a szerződése megkötésre került. Állapotot kell figyele mbe venni, és ezt az állapotot kell valami útonmódon orvosolni. Úgy érzem, hogy egész Európában mindenütt minden kormány keresi annak a lehetőségét, hogy a pénzügyi válság, krízis, gazdasági válság milyen mértékben sújtja magát az állampolgárt, az általa felvett hitelek visszafizetési képességét, és keresi mindenki a megoldást annak érdekében, hogy valóban a családok ne menjenek tönkre, kilakoltatások tömkelegére ne kerüljön sor, a lakások elvételére, a piaci érték alatti értékesítésére ne kerüljön sor. Te hát ebben a kérdésben azt hiszem, mindannyiunknak együtt kell gondolkozni, és megkeresni azokat a lehető legjobb lépéseket, feltételeket, amelyek alapján a tömegével rászorult egyéneknek, családoknak a megoldást meg tudja adni, akár egy átütemezéssel, akár egy könnyítéssel. De minden megoldás, ami pozitív az adósoknak, tehát a hitelfelvevőknek, az mindenképpen segít a jelenlegi problémájukon, bajukon, és ehhez kérném én az államtitkár úr véleményét, nemcsak a véleményét, hanem mint jómagam is felvetettem, e zt jobban átgondolni, és annak alapján meghozni jövő héten azt a döntést, amelyet a parlamentnek meg kell hozni ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki hozzászólni . (Nincs je lzés.) Jelentkezőt nem látok. Megadom a szót Keller László államtitkár úrnak, hogy zárszót mondjon, foglalja össze gondolatait. KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazán nagy vita nem volt a törvényjavaslat kapcsán. Nyilván, ahogy azt az expozéban mondtam, számos módosító indítványra szükség van ahhoz, hogy azokat a nyitott kérdéseket tudjuk kezelni a törvényjavaslatban, amelyekről itt a vitában is szó volt. Nagyon határozottan szeretném rögzíteni azt, hogy ez a törvényjavaslat nem diszkriminatív. Azt figyelembe kell venni, hogy gyakorlatilag most az adófizetők terhére vállal a kormány, illetve majd az Országgyűlés kötelezettséget a segítség szándékával. A gazdasági válság követ keztében azt is világosan kell látni - és erről többször beszéltünk az elmúlt hetekben , hogy bizony az államnak, az államháztartásnak éppen a válság következtében jelentős bevételkiesése származik a költségvetésből, ami miatt nagyon komoly kiadáscsökkent ésekre kell elszánnia magát a kormánynak. Tehát nyilvánvaló, hogy akkor, amikor többletkiadásokról döntünk, akkor ezt csak nagyon felelősen tehetjük meg. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy Ékes képviselő úr megszólalá sa nem volt felelősséggel átitatva, csak azt mondom, hogy persze tudjuk, nagyon széles körűek a hitellel kapcsolatos problémák, de itt ki kell tudni jelölni azt a mezőt, amiben az állam a segítséget kész fölvállalni. És a jelen körülmények között - meg egy ébként máskor sem - nem lenne szerencsés, ha most ezt a pályakijelölést úgy fognánk fel, hogy itt valami szörnyű diszkrimináció történik. Egyszerűen a lehetőségeket figyelembe kell venni akkor, amikor elhatározzuk és kijelöljük, hogy milyen forrásokat bizt osítunk erre a célra. Természetesen igaza van Ékes képviselő úrnak abban, hogy 2008. szeptember 30a előtt is szűntek meg munkahelyek, kerültek nehéz helyzetbe emberek. Ez mind igaz. De a segítséget nagyon világosan úgy próbáltuk behatárolni, hogy azok szá mára tudunk segítséget nyújtani, akik a válság miatt kerültek nehéz helyzetbe, szűnt meg a munkahelyük, mert nemcsak nehéz helyzetbe kerültek, hanem a munkahelyük is megszűnt. Tehát ez egy nagyon szigorú feltétel, de még egyszer, nem a saját pénzünkből biz tosítjuk ezt a segítséget, hanem a társadalom adóforintjaiból tudjuk nyújtani, és nyilvánvaló, hogy egy szűk mezsgyébe kell ezt a segítséget terelni.
