Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 15 (217. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2961 következménye a múlt heti európai parlamenti választásoknak is, ahol egy szélsőjobboldali politikai mozgalom megerősödését könyvelhettük el. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, ami Magyarországon történik. Nem lehet elmenni, mer t ha szó nélkül megyünk el, akkor mindaz, ami kibontakozik előttünk, folytatódni fog, megerősödik, és társadalmi támogatottságot is nyerhet. Miről beszélünk, képviselőtársaim? Nos, arról, hogy házelnök asszony, amikor most megemlékezett Nagy Imre miniszter elnök úrról és mártírtársairól, akkor utalt arra, hogy húsz évvel ezelőtt ez milyen fontos és felemelő pillanat volt a magyar társadalom számára. Tudjuk azt, hogy húsz évvel ezelőtt jó néhány kérdésben volt közöttünk konszenzus; természetesen politikai vit áink is voltak, de konszenzus is volt. Ez a konszenzus a kilencvenes évek elején is fellelhető volt még, miközben a viták élesedtek. (12.10) Emlékezzünk rá, hogy már akkor is megjelent a szélsőjobboldal hangja Magyarországon, akkor is voltak jó néhányan ol yanok, akik olyan politikai nézeteket fogalmaztak meg, amelyek az egykori nyilaspártra, az egykori náci politikai mozgalmakra emlékeztettek. De akkor a magyar politikai közéletben erőteljesebb volt a közös fellépés és az elutasítás igénye, mint ma, jelenle g a magyar társadalomban. Emlékezzünk arra, amikor 1992ben például megzavarták Göncz Árpád akkori köztársasági elnök úr beszédét a Parlament előtt, amit október 23án mondott. Milyen felháborodást keltett például ez a tény, milyen közös elutasítás volt a magyar társadalom részéről az ilyen fellépéssel szemben, amikor egyértelműen nyilas jelvényeket és relikviákat használtak az ott részt vevők. A felháborodás olyan erős volt, hogy az akkori miniszterelnök, Antall József, este az Operaházban tartott - 17 évv el ezelőtt - egy ünnepséget, és akkor így szólt: amikor a magyar önbecsülésről beszélek, akkor sajnálatomat kell kifejeznem azért, hogy ezen az ünnepnapon bármilyen incidens megtörténhetett. A Fidesz elnöke, Orbán Viktor elhagyta a megemlékezés helyszínét, az SZDSZ elítélte a történteket. Tehát a meghatározó politikai pártokban egyértelmű volt a fellépés arra vonatkozóan, hogy ez megengedhetetlen Magyarországon, hogy ilyen típusú nézetek teret nyerjenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ez nem megy másként sehol a világban, így Magyarországon sem, csak a közös fellépéssel, az együttes fellépéssel, az összefogással a szélsőjobboldali nézetekkel szemben, csak úgy tudjuk e nézetekkel szemben felvenni a harcot, és tudjuk perif ériára szorítani ezeket a szégyenteljes elméleteket. Nos, akkor a magyar társadalomban megvolt a közös fellépés igénye. Ma ezt kevéssé látjuk, és erre szeretném kérni újfent a parlamenti pártokat - de nemcsak a parlamenti pártokat, hanem az egész magyar tá rsadalmat , és ez vonatkozik a közélet szereplőire, újságírókra és másokra, az egyszerű hétköznapi emberekre is, hogy ez az összefogás demokraták között, függetlenül attól, hogy jobboldaliak, baloldaliak vagy liberálisak vagyunk, legyen meg, jöjjön létre. Mert nem engedhetjük meg, hogy az ország ilyen irányban menjen! Gondoljunk csak bele, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hétvége egyik híre volt az, hogy a szélsőjobboldali mozgalmak összefogtak, együttesen lépnek fel ezután - deklarálták - többek között a zért a célért, hogy megakadályozzák együttesen a budapesti melegfelvonulást. Egyszerűen szégyen, hogy hova jutunk, tisztelt képviselőtársaim! Látjuk azt, hogy a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak hogyan erősödnek meg, hogyan bátorodnak fel, hogyan er ősödik fel a hangjuk, többek között az európai parlamenti választásokon elért eredmény miatt. Az külön kérdés, hogy miért érték el azt az eredményt. Mert ez nyilván bölcs és önkritikus elemzést igényel, mert nem lehet azt mondani, hogy pusztán azért, mert a szélsőséges nézeteknek ilyen tábora van Magyarországon. Ez ennél bonyolultabb kérdés, nyilván mindannyiunknak - a kormányzó pártnak, egykori kormánykoalíció tagjainak - külön fel kell tenni a kérdést magunknak, és egyfajta önvizsgálatot tartanunk arra vo natkozóan, hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet. De az összes párt benne van ebben a történetben, az összes politikai szereplő is - ellenzékiek és
