Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9796. szám), valamint az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
2934 vagy szállásközvetítő vagy valami. De vannak olyan országok, ahol az európai parlamenti képviselőknek is például vagy más országokban az ottani parlamentek hivatala biztosítja egyébként a szállást. Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, lehetne más megoldásokat is itt alkalmazni. Mondom, én örülnék a legjobban, ha az infrastruktúrámmal nem nekem kellene foglalkozni, nem én kapnám meg ennek az összegét, hanem biztosítaná az Országgyűlés Hivatala, és tényleg a képviselő csak úgy, mint mondjuk, egy vidéki munkaügyi központ vezetője v agy egy vidéki, úgynevezett dekoncentrált állami szervnek a vezetője, megkapná az infrastruktúráját, és utána Budapesten pedig képviselné a helyi érdekeket. Ez lenne a legegyszerűbb megoldás, csak hát sajnos nálunk nem így alakult ki. Az országgyűlési képv iselők nagy részének még azt sem biztosítják, hogy a választókerülete székhelyén valaki irodát bocsásson a rendelkezésére. Tehát egyetlenegy állami hivatal sem, tehát a dekoncentrált állami szervek sem adnak országgyűlési képviselői irodát, mint ahogyan, m ondjuk, a helyi önkormányzatok sem adnak irodát. Tudom, hogy van egykét önkormányzat, aki ad, de szinte csak szívességből adja ezt és nem egyébként törvény alapján. Miért, az országgyűlési képviselő mivel ér kevesebbet, mint mondjuk, a helyi polgármester? A képviselőnek is ugyanúgy kellene biztosítani egy irodát, mint egy polgármesteri hivatalnak. A polgármesternek olyan infrastruktúrája van, mindenki tudja, hogy hány munkatársa van meg milyen felszereltségű irodája van. Biztos, hogy nagyobb felelősség pol gármesternek lenni, mint országgyűlési képviselőnek lenni, de azért szerintem ehhez lehetne nyugodtan közelíteni a képviselők státusát. (19.50) Sok minden témát lehetne itt elemezni, de egy biztos, a jelen törvényjavaslat arról szól, hogy megváltoztatja az országgyűlési képviselők javadalmazásának, jövedelmének az adózási szabályait. Hangsúlyozom, hogy elsősorban az adózási szabályok megváltoztatásáról van szó, és ennek érdekében, valójában az adózási szabályokból visszafelé következtetve Göndör István módo sítani kívánja az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényt - amely kétharmados , valamint az alkotmányt. Mert a lényeg mégiscsak az adózási szabályok megváltozásában van, a többi - mondjuk úgy - szükségszerű hozadéka annak, hogy megváltoznak a képviselők adózási szabályai. Bízom abban, hogy figyelni fogjuk természetesen a közvélemény reakcióját. Nem gondolom azt, hogy minden újságcikkre reagálnunk kell majd a törvényhozásban, mert mégis alapvetően az a cél, hogy egy kedvezményektől, kiváltságok tól mentes általános megoldást alkalmazzunk. Nyilván nem most jött el az ideje annak, hogy az országgyűlési képviselők tiszteletdíját hozzáigazítsuk az európai parlamenteknek nem is az átlagához, hanem csak, mondjuk, az alsó harmadához. Éppen vasárnap gond olkodtam el azon, hogy miközben a mi 100200 ezer forintos költségtérítésünkről fogunk vitatkozni, most választott meg mintegy 3 millió választópolgár több mint havi 2 millió forintos fizetésért európai parlamenti képviselőket. Érdekes, erről senki nem vit atkozott. Nekünk nyilván nagyobb átláthatósággal kell rendelkeznünk, mint az európai parlamenti képviselőknek, ez a magyarázata annak, hogy itt ülünk és tárgyalunk erről a törvényjavaslatról. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen , képviselő úr. Most pedig megadom a szót - ahogy már jelezte is felszólalási igényét - Géczi József Alajos képviselő úrnak. Parancsoljon! DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van egy magyar népmese, de valószínűleg más népek is ismerik. A nagyapa és az unoka mennek az úton egy frissen szerzett szamárral. Gyalogolnak előtte, vezetik. Jönnek velük szembe a népek, s azt mondják a nénik és a bácsik: ekkora marhákat, mint ezek itt, ez a nagyapa meg az unoka, ott van a szamár, és nem ülnek fel rá. Na, ezen felbátorodnak, valóban, miért
