Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény pénzforgalmi intézményekkel és pénzforgalmi szolgáltatással összefüggő módosításáról szóló törvény... - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9584. szám) általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója:
2915 Őszintén remélem, hogy van annyi belátás és bölcsesség a képviselőkben, hogy sikerül egy mindenki számára elfogadható, közmegegyezésen alapuló alkotmánymódosítást kidolgozni, lehetővé téve, hogy a Magyar Köztársas ág a jelenleginél egyértelműbben és határozottabban vehesse fel a harcot a mindannyiunk számára csak káros következményekkel járó és minden társas viszonyt megmérgező gyűlöletkeltéssel szemben. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot, ha szükséges, olyan mód osító javaslatok elfogadásával, amelyek biztosítják a kétharmados többséget, támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlé s! Bejelentem, hogy az alkotmányügyi bizottság írásban nyújtotta be ajánlását. Az emberi jogi bizottság előadója Donáth László képviselő úr. Öné a szó. DONÁTH LÁSZLÓ , az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója : Elnök úr, köszönöm s zépen a szót. Valójában az előbbi jókívánságot kicsit furcsán értelmezem Bárándy Gergely képviselőtársam szájából. Vannak témák, amikről nem lehet jóízűen beszélgetni, még vitatkozni sem, sőt vannak témák, amelyekről nem is méltó vitát nyitni. Sajátos módo n abban a bizarr helyzetben vagyok, hogy engem mintegy ráprovokáltak arra - és az igekötő jó , hogy szólaljak meg, hiszen körülbelül 25 éve foglalkozom ezzel a témával a legkülönfélébb felállásokban. És érzek valami hihetetlen rossz ízűt és kellemetlent. Ellenben önnek is, mint aki teológiában jártas, talán érdemes emlékezetébe idéznem, elnök úr, azt, amit a bizottsági ülésen felvetettem annak kapcsán, hogy analógiát vontam a két kőtábla mint Izrael népe alkotmánya és a magyar alkotmány között, amennyiben vannak olyan alapnormák, amelyek kimondása, apodiktikus megfogalmazása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a nemzetközösséghez tartozók saját magukat és a közösségükbe vontakat biztonságban tudják; ki tudják számítani, hogy a másiktól, néptársuktól, sors társuktól, nyelvtársuktól mire számíthatnak. Ezért van az, hogy a mi bizottságunk a mai ülésén egyhangúlag támogatta ugyan a beterjesztett törvényjavaslatot, és remélhetőleg ez az egyhangúság végig fogja kísérni e sajátos törvénytervezet sorsát, mégis a me gszólaló jogászok, akik különféle jogvédő szervezeteket képviseltek, sajátos, furcsa tónust adtak ennek az egyhangúságnak. Ezért kellett itt megjelennem és indokolnom. Az egyik, ami figyelemre méltó, hogy nyelvi differenciának látszik, de nem az, hogy mi a különbség a gyűlöletkeltés és a gyűlöletre uszítás között. (18.10) Hogy pusztán etimológiai problémáról vane szó, vagy pedig olyan magatartásbeli differenciáról, amelynek meg kell jelennie ebben a törvényben egyáltalán? Mire való az alkotmány? - hogy a v égére lépjek gyorsan ennek a furcsa a vitának, amire egy harmadik kiváló jogász, a minisztériumot reprezentáló szakállamtitkár nagyon pontosan megfogalmazta: az alkotmány iránytű, iránytű minden állampolgár számára, és vannak kérdések, amelyekben az irányt egyértelműen meg kell tudni fogalmazni. Amitől problematikus, az néhány tény. Mindenki a jelenlévők közül tudja, hogy Magyarországon - akkor már János bácsi is talán élt, Horváth Jánosra utalok - 1920ban fogadták el a numerus clausus törvényt, azt a törv ényt, amelynek nyomán számtalan zsidó származású magyar állampolgár nem tanulhatott magyar egyetemen; akkor, amikor még Németországban javában dívott a polgári demokrácia, sokkalsokkal később, 1933ban került Hitler hatalomra. Azt is tudjuk, hogy mindazok , akik sok százezer magyar állampolgár zsidó kiirtásában közreműködtek tevékenyen, kivétel nélkül magyarok voltak, a magyar hatóság reprezentánsai. Valójában azért mondtam, hogy rosszízű ez a vita számomra, mert ebben az országban mindenkinek, aki valamiké ppen törvényalkotással és a törvény végrehajtásával foglalkozik, az után, ami 60, 70 vagy éppen 90 évvel ezelőtt végbement ebben az országban, csak egyet lehet tennie,
