Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény pénzforgalmi intézményekkel és pénzforgalmi szolgáltatással összefüggő módosításáról szóló törvény... - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9584. szám) általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
2916 mindent elkövetni, hogy soha senkit származása és vallása miatt, kiváltképpen az egykor üldözötteket semmifajta méltatlanság ne érhesse. Így tehát a bizottságunk egyértelmű álláspontja szerint, és itt visszatérek képviselőtársam javaslatához, az az akaratunk, hogy fogadja el ezt a Ház mindenfajta fölösleges, bárkit sértő megjegyzés vagy olyan helyzet előidézése nélkül, ami a későbbiekben lehetőséget ad kétértelmű vagy félreérthető megnyilvánulásokra. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót 15 pe rces időkeretben; elsőként Répássy Róbert képviselő úrnak. DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A FideszMagyar Polgári Szövetség az Alkotmánybíróság elmúlt 20 év es elméleti megalapozottságú álláspontjával egyetértve úgy gondolja, hogy a véleménynyilvánítási szabadságnak nagyon kevés joggal szemben kell fejet hajtania. Egy ilyen alapjog mindenképpen az emberi méltósághoz való jog. Az emberi méltóság védelme előbbre való, ha úgy tetszik, mint a véleménynyilvánítás. Ebből kiindulva, ebből a megközelítésből, ebből a felfogásból kiindulva jelen törvényjavaslat, alkotmánymódosítás rendelkezései közül egy rendelkezést tudunk maradé ktalanul elfogadni, a többi rendelkezést ebben a formájában nem. Ez az egy rendelkezés, az az egy mondat, amely a mi felfogásunk szerint az emberi méltóság védelme érdekében korlátozza alkotmány szintjén, alkotmány erejével korlátozza a véleménynyilvánítás i szabadságot, az az egy mondat így hangzik: “Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése.” Hogy ennek a mondatnak mi köze az emberi méltósághoz? Miért jelenti ez a mondat, ez a tilalom az emberi méltóság védelmét, és miért engedhető meg a véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozása ebben az értelemben? Nos, az úgynevezett önkényuralmi rendszerek - amelyek kétségtelenül a tör vény szövegéből nem vezethetők le, de a magyar 20 éves joggyakorlatban elég jól körülhatárolható fogalomról van szó - által elkövetett bűnök olyan mértékben sértették az áldozatok emberi méltóságát, és olyan mértékben okozták az emberek, az áldozatok szenv edését, hogy amikor valaki kétségbe vonja ezeket a bűnöket, tehát az önkényuralmi rendszerek által elkövetett bűnöket, akkor egyértelműen sérti a még élő áldozatok emberi méltóságát és a hozzátartozók kegyeleti jogát, amelynek szintén lényege az emberi mél tóság. Tehát ez az a megközelítés az, amiért vállalható és elfogadható az, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadása tekintetében alkotmány erejű szabállyal tilalmazni lehet. Az áldozatok emberi méltósága, a hozzát artozók kegyeleti jogai olyan erős jogosítványok, amelyek még a véleménynyilvánítás egyébként szélesen biztosított, alkotmányosan biztosított jogát is korlátozhatják. És hogy miért pont az önkényuralmi rendszerek által elkövetett bűnökről beszélünk, és mié rt nem csak és kizárólag a holokausztról és a náci bűnökről beszélünk? Nos, azért nem, mert mind a magyar rendszerváltás utáni jogtörténet, mind pedig a legújabb európai uniós, európai parlamenti felfogás nem tesz különbséget az önkényuralmi rendszerek köz ött, nem tesz különbséget az önkényuralmi rendszerek bűnei között. Noha elismeri a holokauszt egyedülállóságát, de úgy ítéli meg - és szeretném ezeket a gondolatokat idézni - az európai gyakorlat, hogy “az áldozatok szempontjából mindegy, hogy melyik rezsi m fosztotta meg őket szabadságuktól, kínozta vagy gyilkolta meg őket bármilyen okból”. Ezt a mondatot az Európai Parlament 2009. április 2ai állásfoglalásából idéztem, amely az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló állásfoglalás, amelynek e gyébként előzménye volt egy 2008. szeptember 23ai nyilatkozat, amely augusztus 23ának a sztálinizmus és nácizmus áldozatainak európai emléknapjává történő nyilvánításáról szólt. Ennek még egy
