Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - A nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
2771 Tavaly októberben hallgatta meg a gazdasági bizottság a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Tanács elnökét és elnökségét. Amikor én fölvetettem azt, hogy több mint egy hónap eltelt, másfél hónap eltelt azóta, hogy beadtuk a vételi szándékunkat, de mind a mai napig nem k aptunk erre választ, akkor tavaly októberben azt mondta a vagyonkezelő tanács elnöke, hogy sajnos olyan friss szervezet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő szervezet, hogy nincsenek fölkészülve arra, hogy ilyen gyorsan válaszoljanak az írásos megkeresésekre. Tis ztelt Képviselőtársaim! Azóta megint csak eltelt több mint fél esztendő, és szomorúan kell megállapítani azt, hogy az MNV Zrt. még mindig nincs fölkészülve arra, hogy 8 hónap vagy 10 hónap után érdemben válaszoljanak egy olyan önkormányzati, hivatalos megk eresésre, amit egy közgyűlés hozott teljes összhangban, politikai hovatartozástól függetlenül, közvetlenül képviselve 72 ezer fogyasztó érdekeit. Ez a bizalmatlanságot erősítő lépés az MNV részéről. Ezért aggódnak az önkormányzatok, mert így tárgyalnak vel ünk. Természetesen valamiféle stratégia születhetett újra a vízközművek jövőjét illetően, mert most egy másik variációt dolgoztak ki és indítottak el, de erről nem tájékoztatták az önkormányzatokat a korábbi ígérettől eltérő módon. Mert azt mondták, hogy h a lesz majd stratégia, akkor majd jelentkeznek az önkormányzatoknál, és konzultálunk. Ezek szerint vagy nincs stratégia, és azért nem kerestek meg bennünket, vagy van stratégia, csak azt megint nem akarják nyilvánosságra hozni, és nem akarják, hogy az önko rmányzatok abba, akik az ellátásért felelősséget viselnek, beleszóljanak. Nem jó, nem tisztességes játék ez, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim. Éppen ezért is van szükség arra, hogy a most beterjesztett törvényjavaslatot érdemben megtárgya lja az Országgyűlés, és ha kell, akkor igen, kormánypárti oldalról vagy bizottsági oldalról érkező módosító indítványt is figyelembe véve szülessen egy konszenzusos döntés is. Azért mondom ezt, mert odahaza, az önkormányzatokban ezekben a kérdésekben még a z itt, a parlamentben szolgálatot teljesítő kormánypárti képviselőtársaim is egyetértenek ezzel az állásponttal, és ott bizony igennel szavaznak arra, hogy közösségi tulajdonba kerüljön ez a vagyon. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma azt lehet hallani, hogy reg ionális vízművek esetében valóban fontolgatják korlátolt felelősségű társaságok létrehozását, és 2 milliárd forint értékhatárig vinnének ki üzemeltetési feladatokat ezekbe a társaságokba. Nem tudni, hogy ebből mi az igazság, de ha partnerként nem kezel ben nünket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., és nem kezel partnerként a felügyeleti szerve, a kormány és annak a vagyonért felelős minisztériuma, a Pénzügyminisztérium, akkor bizony mindez felerősíti a kétkedést bennünk, önkormányzati emberekben. Azt szeretn énk, hogy partnerként fogadjanak el bennünket. Nem olyan változtatásokra van szükség, amelyet például az Északdunántúli Regionális Vízműnél az elmúlt év októberében keresztülvert az MNV Zrt., amely szerint a kormány által oda delegált igazgatósági tagokat úgy küszöbölte ki, akik ellenálltak az átszervezéssel kapcsolatosan - például a vízügyi tárca által delegált igazgatósági tag , hogy egyszerűen egy tollvonással, egy döntéssel az MNV mint többségi tulajdonos megszüntette az igazgatóságot, és onnantól kez dve az ügyvezető igazgató, a vezérigazgató az, aki tulajdonképpen egy személyben az MNV utasításait végrehajtva hozza meg a döntést. És az alapszabály által biztosított kisebbségi jogokat is korlátozták. Hogy a kisebbségi tulajdonossal ne kelljen a kényes kérdésekben a közgyűléseken szembesülni, bevezették a telefonos szavazás lehetőségét, hogy még egymás szemébe se kelljen nézni, hogy a közösségi érdekeket együtt tudjuk megvizsgálni, és közös nevezőre jutva érvényesíteni. Ezért aggódnak az önkormányzatok, soksok önkormányzat, hiszen mintegy 2 millió ember egészséges ivóvízellátásáról van szó, és ezek az önkormányzatok a 2 millió fogyasztó nevében érdemben nem tudnak most beleszólni a vízszolgáltatásba. Egy szó, mint száz, tisztelt képviselőtársaim, az nem megy, hogy vízközműtörvény nélkül akarnak a vízellátás, ivóvízellátás kérdéseiben hosszú távú döntéseket meghozni a vagyonkezelőnél a kormány asszisztálásával. Az nem megy, hogy ennek az országnak ne legyen elfogadott nemzeti vagyonkezelő és fejlesztési st ratégiája. (20.30)
