Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - A nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
2772 Az, kérem szépen, nem megy, hogy mind írásban, mind pedig szóban vagy szóvivői nyilatkozatban rendre egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek felelős emberek, s ezáltal bizonytalanságban tartják az ellátási kötelezettséggel rendelke ző önkormányzatokat. Ezért üdvözlendő ez a javaslat. Én külön köszönöm a környezetvédelmi bizottság egységes kiállását. Bizakodom abban, hogy mindezek figyelembevételével lesz egy olyan jogszabályunk, amely nemzeti stratégiai kincsként fogja az ivóvízbázis ainkat megőrizni, megtartani, és én továbbmegyek: én az önkormányzatokra is kiterjeszteném az ivóvízszolgáltatás közösségi tulajdonban, közösségi fennhatóság alatt történő megtartását, és az én jogfelfogásom alapján ebbe a koncesszióba adás sem tartozhat bele. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Bencsik képviselő úr. Két percre Ékes József képviselő urat illeti a szó. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Amit Bencsik képviselőt ársam is elmondott: stratégiát csak úgy lehet kialakítani, ha ez a döntés megszületik, hogy többségi állami tulajdonban marad, és mondjuk, kiegészülve azzal, hogy ez az önkormányzatokra is hatalmas kötelezettséget ró. Nem is csodálkozom, hogy eddig a vízga zdálkodási törvény miért nem került a parlament elé, hiszen most már évek óta, azt lehet mondani, mulasztásos törvénysértésben vagyunk; tavaly is köröztetve lett a törvénytervezet, aztán szépen elhalt. Nem is csodálkozom rajta, ha nincs meg az a kellő állá spont, hogy egyáltalán milyen stratégiát kíván Magyarország követni és alkalmazni. Éppen azért is lenne jó, ha a tartós állami tulajdonban maradásról nagy többséggel a parlament döntene, mert arra valóban lehet stratégiát építeni, arra rá lehet építeni egy vízgazdálkodási törvényt. Most négypárti kezdeményezéssel benyújtottuk a parlament elé, és nagyon sok parlamenti képviselő támogatta a klímatörvénnyel kapcsolatos kezdeményezést is, és bízom benne, hogy ennek az általános vitája is lezajlik majd. Örömmel tapasztaltam, hogy Orosz Sándor és nagyon sok szocialista képviselő is támogatta a klímatörvény parlament elé kerülését. Ehhez valóban kell a tartós állami tulajdon, önkormányzati kötelezettségekkel, utána tényleg egy vízgazdálkodási stratégia és vele együ tt egy olyan klímatörvény, amely átfogóan tudja szabályozni ezeket a kérdésköröket, és minden önkormányzati tulajdonú vízbázist, vele együtt a szolgáltatást is kötelezően meghatározza, milyen mértékben kell az önkormányzatoknak, és milyen beruházási forrás okhoz tudnak hozzájutni. Ha ma ilyen fejetlenség van, és nincs kellő stratégia, akkor teljesen logikus, hogy a jelenlegi tulajdonosi szerkezetben az irányítók sem tudnak akkora figyelmet fordítani rá, mert maguk sem tudják, mi lesz a saját sorsuk, nemhogy a regionális (Az elnök a csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) vízbázisok sorsa mi lesz. Így előbbutóbb abba az állapotba jut, hogy leértékelődik, utána hihetetlenül olcsón hozzá lehet jutni. Ilyenkor szokott bejönni az, hogy valamely külföldi szo lgáltató cég egyből rá is csap az egész regionális vízbázisrendszerre. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Ékes képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Megkérdezem, az előterjesztők kívánnake válaszolni a vit ában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, Fónagy képviselő úr készülődik. Öné a szó, képviselő úr. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azért álltam meg egy pillanatra, mert az elhangzottakból - ez a bizottsági állásfoglalásokbó l is kiderült - az derült ki számomra, a magyar törvényhozás tökéletesen tisztában van azzal, hogy a nemzeti vízvagyon sorsa, hozzáteszem, nemcsak ennek a tulajdonnak, hanem a kezelés, a használat, a hasznosítás, a szolgáltatás valamennyi kérdése messze me ghaladja
