Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak

2009. június 8 (215. szám) - Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - “Emlékezés a múltra - s a mai valóság” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):

2715 Na, ezt kérdezem én meg, most ez vicc vagy komoly. Komolyan gondolják, hogy így kell

szétszórni az európai uniós pénzeket és a magyar állami pénzeket? Én azt hiszem, hogy nem.

(Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péte

r)

: Államtitkár úr következik. GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár

: Tudja, képviselő úr, mi a vicc? Az, hogy például abból a forrásból, amit ön most emleget, például

megcsináltuk a második magyar agrárakadémiá

t nagyon sok nemzetközi résztvevővel, többek között

a bizottság főigazgatójával, amit önök egy az egyben szabotáltak.

(Dr. Ángyán József: Választási

rendezvény volt!) Olyan választási kampánygyűlés volt, amit a helyi Fidesz alpolgármestere nyitott

meg Pápá

n, úgyhogy azt gondolom, ez önmagáért beszél; de mondhatnám a LEADER expót. Úgyhogy képviselő úr, körül köll először nézni, eljönni azokra a rendezvényekre, ahol az Európai

Unióval foglalkozunk és a jövővel foglalkozunk, és nem ilyen ostobaságokat beszélni a parlamentben. Köszönöm szépen a figyelmüket.

(Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz

soraiból, köztük: Szégyelld magad!) Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - “Emlékezés a múltra - s a m

ai valóság” címmel ELNÖK (Harrach Péter)

: Még egy azonnali kérdésre van időnk. Ezt Puskás Tivadar, a KDNP képviselője teszi fel az

egészségügyi miniszternek:

“Emlékezés a múltra - s a mai valóság” címmel. Kérdezem a képviselő

urat (Jelzésre:)

, már bólogat

is, államtitkár asszony fog válaszolni. Öné a szó. DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Június 8a számomra különös dátum;

85 éves lenne ma édesapám, három éve szóltam először a Házban, és ma szólok harmadszor az egészségügyi intézmények új finanszírozásáról. No, meg azért is, mert Magyarországon tegnap az

elsöprő többség azt mondta: elég. Az első kettő számomra történelem, ez utóbbi viszont a mai

valóság. 2009. április 1jétől a kormány új finanszírozási rends

zert eszelt ki az intézmények számára. A

lényeg, hogy a 70 százalékos alapfinanszírozás felett az országos teljesítménytől függő lebegtetett

értékeket kapnak az intézmények a teljesítményük után. A kiszivárgott hírek szerint az áprilisi

teljesítések finans

zírozása botrányosra sikeredett. Az előjelzések szerint a járóbetegpontszám 1,6

forintos alapdíja a lebegtetett tartományban 20 fillért, a fekvőbetegsúlyszám 150 ezer forintos

alapdíja a lebegtetett tartományban 60 ezer forintot ért. Ezzel éves viszonyla

tban megközelítően 10

százalékos bevételcsökkenést kell elszenvedniük az intézményeknek. (16.00) Nincs olyan intézmény, amelyik ezt a megszorítást túléli. Tudom, erre a szaktárcának az a

válasza, hogy látni kellett volna előre, ké

rem, nem kellett volna ennyi beteget kezelni. De hát ennyi

beteg van. Tisztelt Államtitkár Asszony! Mi lesz azoknak a feladatukat elvégzett intézményeknek a sorsa,

amelyeknek elfogyott a pénze? Ugye, ön szerint sem lehet a finanszírozás ügyeskedéseivel az