Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 26 (214. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KATONA KÁLMÁN (független):
2657 be nyújtott indítvánnyal kapcsolatban is, hogy azoknak a térségeknek őrizzük meg azt a lehetőségét - már nem is mondom, hogy előnyét, hanem a lehetőségét , hogy igenis működhessenek tovább, és ne olyan terheket rójunk rájuk, ami gyakorlatilag az elnéptelened éshez vezethet. Netalántán aki járt esetleg Arad térségében, látja, hogy milyen állapotban vannak az üvegházak, a fóliatelepek. Én nem szeretnék olyan alföldi településen élni, de látni sem szeretnék olyat, ahol hasonló példaként a roncs berendezések sokas ágát lássam azért, mert egy olyan szabályozást hozunk, amivel lehetetlenné tesszük ezeknek a telepeknek a működését. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Végül megadom a szót Katona Kálmán képviselő úrnak. KATONA KÁLMÁN (független) : Elnök úr, kö szönöm a szót. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Farkas Sándor még azért hagyott egy poént nekem, mégpedig azt, hogy azt mondta, hogy amikor ő öntözni kezdte a borsóját, akkor egyszer csak azt vette észre, hogy a föld, a borsó körüli föld olyan fehér, mint ez a papír, mert kicsapódott az öntözővízből a só, mégpedig az a só, ami a termálvizekből, kifolyó termálvízből került az ő öntözővizébe. Tulajdonképpen én arról beszélek. Arról beszélek, amikor ezt az előterjesztést kifogásolom, hogy a fenntarthatósági szem pontok nincsenek benne, és egy nagyon jól körülírható érdekkörnek a képviseletét szolgálja, miközben ezt a kérdést átfogóan rendeznünk kell. Egyikünk sem, én azt gondolom, Orosz Sándor, Velkey képviselő úr sem azt mondta, hogy nem kell keresnünk erre a pro blémára egy elfogadható megoldást, de az, hogy egy paragrafusban gyorsított eljárással elintézzünk egy ügyet, megnyissunk a meglévő engedélyesek körének egy lehetőséget, hogy nekik ne kelljen a törvény előírása szerint eljárni, ez nincsen rendjén. Ugyanis az a vízkészlet, amire Sándor, te azt mondtad, hogy ez végtelen, ez nem végtelen. Mi azt hittük a gázkincsről is, hogy végtelen, el is gázosítottuk az egész országot. Mindenki, az is gázzal főz a legkisebb faluban, akinek ott van a kukoricacsuhé meg a fa a z erdő szélén, mert egyszerűbb, mert azt gondoltuk, hogy annyi van, hogy csak na. Most már látjuk, hogy nem így van. Azzal is egyetértek, hogy a hazai energiát hasznosítani kell, még akkor is, ha esetenként drágább, mert a függőségünket ezzel csökkenteni t udjuk, de jelen esetben nem erről van szó. Arról van szó, hogy nekünk a jövő nemzedékre is gondolnunk kell. Amikor a bizottsági álláspontot elmondtam, abban benne volt, és nem hangsúlyoztam ki, nem mondtam el külön, de kellett volna, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa egy nagyon jó érvrendszert állított össze. Gyakorlatilag azokat, amit én is elmondtam, Gábor is elmondott, ők szépen összefoglalták, és az volt az összefoglaló előadásuk vége, hogy ebben a formában biztos, hogy Alkotmánybírósághoz fo rdul a jövő nemzedékek ombudsmanja, mert nincs kezelve a fenntarthatóság kérdése, alkotmányossági aggályok is vannak és így tovább. Tehát anélkül, hogy elsorolnám azokat az aggályaimat, amelyek ebben a kérdésben felmerülnek bennem, hiszen majdnem mindent e lmondtak a képviselőtársaim előttem is, nagyon fontos azt hangsúlyoznom, hogy itt nem lehet egyoldalúan tekinteni egy kérdést. Budapestiek vagyunk mindnyájan legalább egy vagy két napig. Nem tudom, mennyire vagytok tisztában azzal, hogy amikor itt kimentek a Parlament vécéjébe, és lehúzzátok, az a Dunába folyik. Amit itt termelünk mi, képviselők, az egész város, a Duna sodorvonalába kerül, és szépen lassan feloldódik. Tulajdonképpen legyinthetnénk rá, ennek ellenére mi nagyon sok pénzért készítjük a szennyv íztisztítót, meg fog emelkedni ezáltal a szennyvízszolgáltatás díja, de szerencsére ebben az ügyben még nem szólalt meg senki, hogy ez sújtja a lakosságot, ez baj, mert végre meg kell oldani ezt a kérdést. Az itt előttünk lévő tervezet is arról szól, hogy van egy állapot, mindnyájan elismerjük, hogy terheli a környezetet; van egy uniós irányelv, amely egyébként szerintem fordítottan értendő. Azt
