Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 26 (214. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZIRBIK IMRE (MSZP), a napirendi pont előadója:
2641 azt, hogy önkormányzatok milyen módon próbálják a helyi energiát saját függőségük csökkentése és ezáltal költségeik csökkentése érdeké ben is hasznosítani. Maga a módosítási indítvány az arra történő felhatalmazást célozza meg, hogy a kormányzat a kialakult helyzetre való tekintettel, minden érdeket mérlegelve adhasson felmentést egy kötelezés alól. Ennek a kötelezésnek a történetéről néh ány szót engedjenek meg. Magyarország az előcsatlakozási tárgyalások során nagyon sok kérdésben foglalt állást, deregulációkat, illetve szabályok átvételét. Van egy különleges szituáció, hiszen 1979ben a 80/86. számú irányelvében az Európai Unió a felszín alatti vizek védelmére hozott egy döntést, és ez a döntés sajnos a magyar jogalkotásba egy kicsikét furcsán került bele, hisz mindenkinek olyan memóriája és olyan gondolkodása volt, amely arról szólt, hogy az Európai Unió teszi kötelezővé Magyarország szá mára a felszínre hozott termálvizek visszasajtolását. 2007ben került, ha úgy tetszik, pontos elszámolásra és pontos fordításra a dokumentum, amely egyértelműen rögzíti, hogy ez az előírás egy kicsit fordítottan működik, az európai irányelv azt szabályozza , hogy a felszínre került vizeket milyen szigorú feltételrendszer mellett szabad visszarakni abba a rezervoárba, amelyből kitermelődött. Tehát egy kicsikét fordított a helyzet. Ennek ismeretében a geotermikával foglalkozóknak lassan évtizedes hitvitájává m erevedett már a visszasajtolás kérdése mint a környezetmegóvás és a rezervoárvédelem kérdése. Engedjenek meg e hitvitához - én felkértem a magyar kormányon keresztüli segítséggel , hogy egy, a Magyar Tudományos Akadémia által tavaly elkészített tanulmányb ól idézzek. Magyarország geotermikus kincse körülbelül 60 petajoulera tehető évente. Ebből kitermelhető, tehát a mai technikai berendezések teljes kapacitásával mintegy 6 petajoule, tehát összesen 10 százaléka ennek a készletnek. A tényleges kitermelés - minden felhasználást is figyelembe véve - éves szinten 3,6 petajoule, tehát azt jelenti, hogy egy bő 56 százalékát hasznosítjuk ennek a készletnek. Ennek döntő hányada mezőgazdasági célú hasznosítás, hisz talán kevesen tudják még talán e Ház falai között is, hogy a világ legnagyobb, geotermikára alapozott üvegházrendszere Magyarországon, a DélkeletAlföldön, Szentesen található. (12.20) Nyilvánvalóan azoknak a termálhasznosítóknak a kérdése alapvetővé válik így, akiknek a korábbi befektetései a magyar kert észet kapcsán, a magyar népgazdaságban, illetve az európai gazdaságban elfoglalt helye kérdésessé válik. Miért válik ez kérdésessé? Két dologról van szó. Amennyiben a kötelezés továbbra is korlátozás nélkül fennmarad, akkor a magyar agráriumnak, a magyar k ertészetnek elméletileg két útja marad. Ha gazdaságosan megoldható a visszasajtolás kérdése, akkor ebben lépni kell. Az elmúlt évtized bebizonyította, hogy ennek nemcsak gazdasági, hanem a DélkeletAlföldön geológiai korlátai is vannak. 1986 óta folynak Ma gyarországon visszasajtolási kísérletek, többkevesebb sikerrel - azt kell mondani, hogy időnként kevesebb sikerrel és több propagandával , hisz például a Szentesen végrehajtott kísérletek is azt mutatták, hogy azok a kutak, amelyeket erre a célra kiképez tek, 72 óra után geológiailag és energetikailag negatívvá váltak. Ez azt jelenti, hogy a visszasajtolásra több elektromos energiát kell használni, mint amennyi hőenergiát a kútból ki tudtak volna termelni. Ez egy geológiai adottság, hisz a felső pannon hom okkő ebben a pillanatban, a mai műszaki tudásunk szerint nem teszi lehetővé, hogy olyan mennyiségű vizet vissza lehessen ebbe tenni, amit kiveszünk. Természetesen én is tudom, hogy nagyon sok jegyzőkönyv, iromány, tanulmány és egyéb dokumentáció keletkezik , csak az összehasonlításból mindig kiderül, hogy töredék visszasajtolásról van szó, tehát nem nagyüzemi méretekben vihető. Fel kell tehát tenni a kérdést, hogy a szabályzás, amely jelenleg érvényben van, mit jelent. Tisztelt Ház! Ez azt jelenti, hogy a ma gyar mezőgazdaság számára van egy bizonytalansági tényező. Mindnyájunk előtt ismertek azok az európai uniós források, amelyek különféle gazdaságfejlesztésre és döntően az agrárfejlesztések esetében a kertészeti fejlesztésre fordíthatók, hiszen a magyar ker tészetnek hagyományai vannak, hagyományai mellett több mint 15 ezer foglalkoztatottja, ennyi
