Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 26 (214. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZIRBIK IMRE (MSZP), a napirendi pont előadója:
2640 vonás eljárási szabályait, illetve új szakmai követelményeket vezet be, különösen a szakértői módszertani levél intézményének megteremtésével. A törvényjavaslat eredménye az is, hogy a polgári jogi közvetítői tevékenység végzéséh ez a jövőben képzési és rendszeres továbbképzési követelményt ír elő, amely a közvetítés önálló szakmaként való elismerésének fontos garanciája, egyben európai uniós elvárás is. A törvényjavaslat ezek mellett rugalmasabbá teszi a jogi segítségnyújtás és az áldozatsegítés keretében nyújtható szolgáltatások igénybevételét. Az elmondottak tükrében kérem a tisztelt Országgyűlést, kedves képviselőtársaimat, hogy ezt a hazai igazságügy szempontjából jelentős törvé nyjavaslatot szavazatukkal támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat által ános vitája a lezárásig. Szirbik Imre, Bedő Tamás, Balogh László, a Magyar Szocialista Párt képviselői és Farkas Sándor, Fideszképviselő önálló indítványát T/9194. sorszámon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/9194/1. és 2. sorszámokon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szirbik Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. SZIRBIK IMRE (MSZP), a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tiszt elt Ház! Egy olyan törvény módosításáról van szó, amely a leírt formájában talán a jelentéktelenebb módosítások kategóriájába tartozik, ugyanakkor tartalmában rendkívül komoly kihatással bír. Csak három összefüggést indoklásul hadd vezessek fel. A termálen ergiára mint Magyarország egyetlen rendelkezésre álló jelentős energiaforrására, nagyon sokféle vélemény, nagyon sokféle tanulmány és majdnem azt mondom, hogy jelszavak szintjén nagyon sokféle elhatározás is született. Ugyanakkor a vízügyi törvénynek egy s zabályozása az energetikai célú termálvizek számára egy rendkívül szigorú előírást tartalmaz, a visszasajtolás kötelezettségét. A másik kérdés ebben a szituációban, hogy egy több mint tízesztendős törvény módosítása ebben a helyzetben vajon mennyire aktuál is kérdés, mennyire hosszú távú vagy mennyire rövid távú gondolkodást takar. Az természetesen egy hosszú távú dolog, hogy a rendelkezésünkre álló forrásainkat a lehető legkevesebb mértékű használattal minél hosszabb ideig, minél hasznosabban lehessen haszn osítani. Ez tehát amellett szól, hogy a rövid távú érdekeket a hosszú távú gondolkodás témakörében is föl tudjuk vetni. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a termálvizek döntő felhasználása ma Magyarországon három területen van, az idegenforgalmi, a gyógy- és üdülési használat, ez egy szabályozott kérdés; az agrárium, amelynek a helyzete a kialakult világgazdaságban és Magyarország versenyképessége szempontjából nem elhanyagolható kérdés; és egyre inkább a szénhidrogének problémái miatt, egyáltalán környez etvédelmi és elérhetőségi kérdések szempontjából az alternatív energiák, kommunális hasznosítás, hisz naponta olvashatjuk
