Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 25 (213. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
2577 ellentétben nem áll a 2003as koncepcióval, semmiféle ellentétben nem áll egymással ez a két felfogás, ez a két büntetőpolitikai koncepció. A beterjesztett törvényjavaslat sem általános érvénnyel szigorít. A 2003as törvényjavaslat ugya ncsak e felfogás mentén került elfogadásra. Ugyanúgy a két nyomtávú büntetőpolitikát követi, azt a két nyomtávú büntetőpolitikát, amely a súlyos bűncselekmények elkövetői vonatkozásában elsősorban - sok esetben kizárólagosan - szabadságvesztésre tesz javas latot, a többi közepes, illetve csekélyebb súlyú bűncselekmény vonatkozásában pedig az alternatív szankciók alkalmazásának a lehetőségét teszi lehetségessé. (Zaj.) Próbálok mindenkit túlkiabálni, de úgy tűnik, hogy nem sok sikerrel . (Az elnök csenget.) Kös zönöm szépen. Ugyancsak megtartja azt a koncepcionális felfogást a most beterjesztett javaslat, hogy széles körű bírói mérlegelést tesz lehetővé a jogalkalmazó számára, nem köti meg a bíróságok kezét olyan módon, ahogy azt például a ’98as büntetőnovella m egtette a középmértékes büntetéskiszabás alkalmazásával. Egyetlenegy olyan területet látok - amire egyébként Répássy képviselő úr szintén utalt és felhívta a figyelmet , ami némiképpen nem azt mondom, hogy megtöri, de árnyalja a büntetőpolitikát, illetve azt az irányt, amit az Országgyűlés 2003ban meghatározott, ez pedig a visszaesőkre és a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyes szabályok, amelyek a jelenlegi koncepció alapján valóban visszahoznák a ’98as módosítás után beállt állapotot, amit a 2003ban elfogadott büntetőnovella hatályon kívül helyezett. Úgy gondolom - s ezt kifejtettem már a vita során is , talán ez az a pont, ahol érdemes megfontolni a módosítást, éppen azért, hogy teljes egészében vissza tudjunk térni ahhoz a büntetőjogi felfogáshoz, amit a 2003. évi novella követett, s amely alapján évek óta, lassan egy évtizede feltétlenül konzekvens az MSZP büntetőjogpolitikája. Ilyenformán tehát nem gondolom azt, hogy önrevízióra kell vállalkoznunk - Répássy Róbert képviselőtársam szavaival élve , és felül kell bírálnunk a korábbi felfogásunkat, mert úgy hiszem, hogy az messzemenőkig következetes. Az egyes javaslatokra vonatkozó észrevételeim; államtitkár úr nagyon sok mindenre kitért, azokat nem kívánom megismételni. Kitért például a jogos védel em körében megfogalmazható változásokra, amit csupán egyetlen mondattal szeretnék kiegészíteni. Az az irány, amelyet ez a novella, a beterjesztett törvényjavaslat követ és kodifikál, nem más, mint a körülbelül húsz éve töretlen bírói gyakorlatnak a jogszab ályba foglalása. Ugyanis a bíróságok 1990 óta konzekvensen követik azt az irányt, hogy több jogosítványt, több lehetőséget adnak a védekező számára, s ez most először jelenik meg törvénymódosítás formájában a büntető törvénykönyvben. Úgy hiszem, hogy ez a szemléletváltás helyes. Kritika érte a parlamenti vitában a megelőző jogos védelem intézményét. Ellenzéki képviselőtársaim felvetették, ezzel azt üzeni a kormány az állampolgároknak, hogy az állam nem tudja megvédeni őket, ilyenformán nekik kell saját magu kat megvédeni, illetve hogy “az államot azért hozták létre, hogy az emberek ne magukat védjék meg, hanem az államra ruházták át a büntető hatalmat, amellyel az meg tudja őket védeni, mert az állam ebben a tekintetben erősebb, mint az állampolgár”. A benyúj tott módosítás ezzel az elvvel semmilyen formában nem áll ellentétben. Jelzem, hogy nem a büntető hatalmat adja át az állam, tehát nem arra jogosítja fel az állampolgárt, hogy megbüntesse azt, aki vele szemben büntetőjogsértést követ el, hanem mindössze az t ismeri fel - amit egyébként már jóval korábban is felismert a jogos védelem keretei között , hogy nem állhat mindenki mögött egy rendőr. Olyan rendszert nem lehet kialakítani se a rendőrőrsprogram, se más rendészeti program segítségével, ahol az állam m inden egyes jogsértést, minden egyes személyt vagy vagyont ért támadást azonnal meg tud akadályozni. Ahogy mondom, mindenki mögött nem állhat rendőr. Ez tehát nem az az üzenet, hogy az állam nem kívánja megvédeni az állampolgárt, hanem kifejezetten azt tes zi lehetővé, hogy azokban az esetekben, ahol erre nincs módja, szélesebb
