Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 25 (213. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz):
2503 A kormány él ezzel a felelősséggel, megteszi azt, ami a kormány dolga, a parlamenttől pedig azt kérem, hogy támogassák azt, hogy m inél több munkahelyet teremtsünk Magyarországon, minél többet mentsünk meg, és minél több embernek érje meg dolgozni, boldogulni és növeszteni ezt az országot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm sz épen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A frakcióvezetők 55 perces időkeretben kapnak lehetőséget felszólalásra. Elsőként megadom a szót Navracsics Tibor frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető úr. DR. NAV RACSICS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Onnan lehet tudni, hogy közeledünk a választásokhoz, hogy a Magyar Szocialista Párt elkezd adócsökkentésről beszélni. Volt, amiko r még törvényt is alkottak, ötéves adócsökkentési programot - talán emlékezünk rá , amit fél évvel később adónövelési programmá változtattak. Most már csak beszélnek az adócsökkentésről, mert a most beterjesztett törvényben már nyoma sincsen adócsökkentés nek. Most már úgy gondolják, hogy kommunikációs gyakorlatok is elegek ahhoz, hogy adócsökkentésnek érezze az ember a növekvő terheket. A helyzet az, hogy esetleg nézzük meg, hogy a miniszterelnök úr beszédének elején megjelölt két célt hogyan sikerült telj esíteni. Azt mondta miniszterelnök úr, hogy a kormánynak két célja volt az eddigi egy hónapos tevékenysége során: egyrészt egyensúlyban tartani Magyarországot, másrészt pedig beindítani a gazdasági növekedést. Az egyensúlyban tartás úgy sikerült, hogy most már a Nemzetközi Valutaalap is - amiről mindenki azt mondja, hogy kivételes lépés - engedélyezi, hogy a költségvetési hiánycél 2,9 százalékról 3,9 százalékra nőjön. (13.20) Ez annak fényében különösen érdekes, hogy ha jól emlékszem, az elmúlt három évben mást nem hallottunk a kormánytól, mint hogy minden megszorításra azért van szükség, hogy 3 százalék alatt tartsák a költségvetési hiánycélt. Nem sikerült, most éppen 3,9nél vagyunk, ez valószínűleg közbenső állomás, év végére ez lehet rosszabb is; jövőre 3,8nál leszünk költségvetési hiány tekintetében. Röviden: minden megszorítás, amit eddig bevezettek, célját, értelmét vesztette, öncélú sanyargatás tulajdonképpen. Hiszen a célt nem sikerült elérni, viszont rengeteg megszorító intézkedéssel jelentősen ron tották az életszínvonalat. Nézzük meg, hogyan alakul a “beindítjuk a növekedést” jelszó! A munkanélküliségi ráta 1992ben volt utoljára ilyen magas. A gazdasági visszaesés üteme körülbelül '9192es adatokat mutat. Azért mondom, hogy '9192es, mert valaho l a kettő között vagyunk. A különbség az, hogy akkor már kifelé jöttünk egy gazdasági válságból, most pedig úgy tűnik, hogy továbbra is befelé megyünk. Az államadósság GDPhez mért aránya 199394 körül volt utoljára ilyen magas: 83 százalékos, és egy gazda sági visszaesés idején ez különösen aggasztó, '9394ben legalább gazdasági növekedést tudott az ország felmutatni, ami esélyt adott arra, hogy kinőjük ezt az adósságcsapdát. Most ez a gazdasági visszaesés ezt éppenséggel csak súlyosabbá teszi. Végül a szo cialistaszabad demokrata hét év egyik legszomorúbb adata: 2002höz képest 220 ezerrel több munkanélküli van. A gazdasági növekedés tehát nem akar beindulni, az elmúlt hét évben sem indult be, és ebben az egy hónapban sem indult be. Fontos tudni talán azt is, hogy az adóelvonások mértéke az Európai Unión belül Magyarországon a legmagasabb. Egyetlen olyan ország van, ahol a gyermektelen családok esetében magasabb, ez Belgium, de ott azért, mert a gyermektelenek diszpreferáltak. A gyermekes családokat figyele mbe véve egyértelműen Magyarország a leginkább túladóztatott ország. Vagyis úgy látszik, sem a mutatók tekintetében, sem pedig a válságból kivezető út tekintetében a kormány eddig nem volt szerencsés.
