Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2486 Elfogadható számunkra az erőszakos többszörös visszaeső fogalmának megjelenése, és ilyen módon történő szabályozása. Különösen fontosnak é s indokoltnak tartjuk a közvetett tettességre vonatkozó szabályozás ilyen módon történő szabályozását, hiszen nap mint nap, gyakran tapasztaljuk azt, hogy eszközül használnak olyan személyeket bűncselekmények elkövetéséhez, akik egyébként közvetlenül nem b üntethetők, és ezzel visszaélve súlyos bűncselekményeket tudnak egyesek büntetlenül megvalósítani. Nagyjából elfogadhatónak tartjuk a jogos védelemre és a megelőző jogos védelmi helyzetre vonatkozó szabályozást is, és örülünk annak is, hogy a tevékeny megb ánásra vonatkozóan nemcsak szigorúan a pénzzel történő jóvátétel, hanem egy jóval szélesebb körben történő lehetőségbiztosítás nyílik meg a törvényjavaslat megváltozott normaszövege alapján. Ez egy jó intézmény véleményem szerint. A tevékeny megbánás alkal mas arra, hogy a sértett oldalán is a reparációt megvalósítsa. Ha ez szélesebb körben alkalmazható, akkor véleményem szerint helyes irányú változtatásról van szó. A jelenleg hatályos főbüntetések és mellékbüntetések teljes felváltása szintén egy megfelelő és jó eszköz. Répássy Róbert kollégám utalt is arra, hogy Magyarországon a büntetéskiszabás alapvetően börtön központú szemléletet mutat. Ezzel egyetértek. Ha az európai gyakorlatot vagy a világ gyakorlatát vesszük alapul, akkor nagyon furcsa helyzetet töl t be Magyarország. A százezer lakosra jutó elítéltek aránya Magyarországon 149, az európai átlag 100 körül mozog. Irigylésre méltó skandináv államokban ez 50 és 70 között van valahol, annak függvényében, hogy melyik évet nézzük; míg az Egyesült Államokban ez brutálisan magas, 670 ez a szám, ha jól emlékszem. Ez is az egyik oka annak, hogy például - és ebbe persze nem szeretnék mélyebben belemenni - a három csapást miért nem tudjuk elfogadhatónak tartani, mert ez egy olyan amerikai megoldás mechanikus átvéte le lenne, amely a magyar viszonyok közepette semmiképpen sem alkalmazható. Egyet tudunk érteni azzal, hogy a pénzbüntetés rendszerét, mind a napi tételeket, mind az egynapi tételre vonatkozó összeget újraszabályozzuk, ezeket nagyjából emeljük. Most 3 ezer az alsó határ, ez 75 ezer lesz, 10 millióról pedig több mint 100 millió forintra emelkedik a felső határ. Ha jól emlékszem, az indokolásban az is olvasható, hogy ez nagyjából a szabálysértési bírság rendszerével való összhang megteremtésének célját is szol gálja. Látom, államtitkár úr egyetértően bólint. Akkor viszont kénytelen vagyok azt a fél mondatot hozzátenni, hogy az objektív felelősség büntetési tételével messze nincs arányban, és ez nem a büntető törvénykönyv hibája. 300 ezer forintos szabálysértési bírság a mai büntetési viszonyok mellett, ha azt vesszük alapul, hogy ez a pénzbüntetési tételrendszer fog hatályba lépni - amit egyébként jónak és elfogadhatónak tartunk, tehát támogatjuk , akkor ehhez képest az objektív felelősség alapján megállapítható 300 ezer forint; ha belegondolunk, hogy egy viszonylag, mondjuk, közepesen súlyos cselekményért 300 ezer forintot bíróság jogerős ítéletében büntetőjogi következményként alkalmazhat, míg ha megállok az autópályán, és mondjuk, leállok a leállósávban, mert nem szeretném a mobiltelefont kézben tartva használni, hanem ott leállok, ezért ugyanúgy 300 ezer forintot lehet kapni - ez nonszensz. Sajnos azt látom, hogy a statisztikák sem igazolják azt, hogy a baleseti arányok olyan mértékben csökkentek volna. Előszö r hirtelen lecsökkentek, majd most lassan elkezd visszaállni a közel hasonló szintre a balesetek száma. Tehát komoly visszatartó ereje nincs is, de ez egy mellékmegjegyzés volt, és nem ez a lényeg, hanem az, hogy a pénzbüntetésre vonatkozó új szabályozást el tudjuk fogadni. Helyes a szabadságvesztés végrehajtása részbeni felfüggesztésének szabályozása. Egyet tudunk érteni a magánlaksértés szigorúbb büntetésével. Különösen egyet tudunk érteni azzal, hogy világosan kimutatható - erről többen is beszéltek előt tem , hogy a fegyveresen, felfegyverkezve történő elkövetés egy sor törvényi tényállásnál - garázdaság, önbíráskodás, rablás, lopás, kifosztás, személyi szabadság megsértése - egyaránt súlyosabban büntetendő magatartást fog eredményezni. Azt hiszem, hogy ez indokolt és elfogadható. Néhány dolog, amivel nem értünk egyet; talán az egyik az, amely nem olyan nagyon nagy jelentőségű, inkább megfontolásra szeretném javasolni a kormánynak, a végszükségre vonatkozó
