Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2487 szabályozás tekintetében. A tervezet a jogos véde lemhez hasonlóan kívánja szabályozni a végszükség esetén az elhárító cselekménnyel okozott akkora vagy nagyobb sérelem esetén alkalmazó büntetlenségi következményt. Ezzel nem tudunk igazából egyetérteni, mert végszükség esetén nincs meg a jogos védelem ese tén fennálló jogtalan támadás, amikor is indokoltan a támadónak kell viselnie a jogtalan támadás kockázatát. Végszükség esetén a differenciált szabályozás véleményünk szerint inkább fenntartandó. Az ijedtségből, menthető felindulásból okozott olyan vagy na gyobb károkozás büntetlenséget továbbra is csak abban az esetben eredményezzen, ha az ijedtség vagy menthető felindulás a felismerési képességet kizárja. Én ezt megfontolandónak tartom. Ilyen szempontból a jogos védelem nem vethető össze teljes mértékben a végszükséggel. Amivel nem tudunk egyetérteni - és ezzel alapvetően nem tudunk egyetérteni , az a hivatalos személy elleni erőszak cselekményének súlyosabban büntetni rendelése. Nem emlékszem olyan Btk.módosításra - egyébként legutóbb is ez történt, pár hónappal ezelőtt , hogy a hivatalos személy elleni erőszak tényállását egyre súlyosabban szeretné a kormány megítélni. Véleményem szerint ez most már aránytalanságot eredményez. Egyrészt egyetértünk azzal, hogy a hivatalos személyt eljárásában védeni kell akkor, ha az a büntetési rendszer, amelyet alkalmazni szeretnénk, beilleszthető a büntető törvénykönyvbe. Az előző Btk.módosítás esetén nyolc magatartásnak, előkészületi cselekménynek büntetendővé nyilvánítását is tartalmazta a törvényjavaslat. Akkor azt elfogadtuk, bár akkor is jeleztük, hogy önmagában véve nem helyes, ha ilyen típusú cselekmények esetében aránytalanság alakul ki. Gondolok arra, amit egyébként jeleztünk, csak történni nem nagyon történt semmi a jogalkotás terén azóta, hogy nagyon sok oly an cselekményről tudunk, például hivatalos személy által elkövetett cselekmények esetében - kényszervallatás, bántalmazás hivatalos eljárásban, jogellenes fogva tartás , ahol a látencia meglehetősen nagy. Kiváló statisztikai adatokkal lehet előállni a kor mánynak, hogy milyen kevés ilyen típusú eljárás indult Magyarországon, ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem is történnek ilyen jellegű cselekmények. Nem tudunk ebben a tekintetben megfelelő védelmet nyújtani az állampolgároknak. Nagyon gyakran, és azt kell mondjam, hogy igazából emelkedő számban lehet információkat szerezni arról, hogy a hivatalos személyek az eljárásuk során jogellenesen bántak az állampolgárokkal, az imént említett cselekmények valamelyikét követték el. Nagyon kevés ilyen típus ú eljárás indul, mert még a legnehezebben bizonyítható korrupciós cselekményeknél is sokkal nehezebben bizonyítható az ilyen típusú cselekmények elkövetése, de ettől a dolog még létezik. Ha úgy viselkedünk, mintha nem létezne, akkor egyszerűen csak felelőt lenséget követünk el. Véleményem szerint mindenképpen valódi fenyegetettséget kell a megnövekedett hatáskör mellé a hatóságok felé mutatni, annak érdekében, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás semmilyen körülmények között ne történhessen meg. Most már nagy on súlyos fenyegetettséggel bünteti a törvény a hivatalos személlyel szembeni fellépést, de az ő eljárásukat nagyon hosszú ideje semmilyen módon nem változtattuk meg, holott a helyzet alapvetően ezen a téren nem sokat javult, hanem inkább romlott. Vannak i s erre vonatkozóan konkrét javaslatok, amelyek, azt gondolom, hogy egyértelműen a kormány rendelkezésére állnak. Lehet, hogy nincsenek erre vonatkozó statisztikák, mert természetesen, ha nem indulnak eljárások, azt statisztikailag meglehetősen nehéz kimuta tni. Ennek a cselekménynek a megítélése kapcsán, úgy gondolom, hogy ha nem tudunk változtatni a helyzeten, és nem tudjuk az arányosságot abban a tekintetben biztosítani, hogy az állampolgárokat abból a szempontból is megnyugtató helyzetbe hozzuk, hogy a ha talomtól is megvédi az állam időnként, ha jogellenesen lépnek fel vele szemben, akkor nagyon helytelenül járunk el. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy csak abban az esetben tudjuk a törvényjavaslatot támogatni, ha ezen a téren egyértelmű változás történik. Tehát a hivatalos személy elleni erőszakra vonatkozó tényállás változtatását nem tartjuk támogathatónak, és magát a javaslatot abban az esetben is csak akkor, ha ezen a téren kézzelfogható változtatást lehet a jogalkotás terén is végrehajtani.
