Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor):
2440 egyre rosszabb pálya rajzolódott ki. Sajnos, a visszaesés mi ndenütt jóval mélyebb, mint ahogy vártuk. Az elmúlt hónapokban mindenki egyre borúsabban látta a világot, a kimeneteket. Kétségtelen, Magyarországon is nehéz helyzet alakult ki. Súlyos áldozatokat kellett hozni. Olyan intézkedések váltak szükségessé , amelyeket semmiképpen sem kívántunk meglépni; olyan helyzetet teremtett a világgazdasági válság. Ugyanakkor nem volt más választásunk. Ideiglenesen fel kellett adni a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját, szükségessé vált a nyugdíjemelés rendszerének megváltoz tatása, módosítanunk kellett a nyugdíjkorhatárt, csak később tudjuk végrehajtani a tervezett nyugdíjkorrekciót, illetve annak egy részét el kellett halasztani. De nemcsak a nyugdíjasok, a közszférában dolgozók is nehezebb helyzetbe kerülnek, hiszen ők sem jutnak hozzá a 13. havi bérhez, és be kellett fagyasztani a béreket. A jóléti rendszer számos elemét is átalakítottuk, beleértve a családtámogatásokat, a lakásépítési, vásárlási támogatásokat, a betegállománnyal kapcsolatos szolgáltatásokat, a különböző á llami támogatásokat. A kiadáscsökkentés mértéke meglehetősen nagy. Az elfogadott ez évi költségvetéshez képest 400 milliárdra tehető, de az eredetileg tervezett és szeptemberben benyújtott javaslathoz viszonyítva összességében 1000 milliárd forint, ami a b ruttó hazai termék 3,8 százaléka. Ami miatt mégis optimisták lehetünk, az az, hogy ezek az intézkedések jelentős részben strukturális jellegűek, reformléptékűek, azaz megalapozzák Magyarország jövőjét. A jelentős mértékű kiadáscsökkentés a világgazdasági v álság közepette most csak azt tette lehetővé, hogy többékevésbé tartsuk a nehezen elért egyensúlyi pályát. Mind a Nemzetközi Valutaalappal, mind az Európai Unióval abban állapodtunk meg, hogy az államháztartás hiánya az idén a bruttó hazai termék 3,9 száz aléka lehet, hogy ne kényszerüljünk olyan további megszorításokra, amelyek a jelenleginél még mélyebb recesszióba helyeznék a magyar gazdaságot, és megkérdőjeleződne a gyors kilábalás esélye, a későbbi erőteljes növekedés lehetősége. Szeretném megjegyezni itt, hogy az Európai Unió országainak többsége is kénytelen volt módosítani különböző mértékben a prognózisait, nemcsak a gazdasági kilátásokat, így például a recessziós adatokat, hanem az államháztartási hiány mértékét is jó néhány ország korrigálta, és m ost nagyjából az államháztartási hiánnyal az Európai Unió középmezőnyében vagyunk. (9.10) Ugyanis ma az a helyzet állt elő, hogy az eddig megtett intézkedések eredményeként, a program eddigi, következetes végrehajtásának hatására ma közel azonos módon látj uk a magyar gazdaság helyzetét és kilátásait a Magyar Nemzeti Bankkal, az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. Nem véletlen, hogy a Valutaalap a következőképpen fogalmaz: “Magyarország megfelelő makrogazdasági és pénzügypolitikát folytat. A márci us végi kvantitatív célkitűzések a központi költségvetés elsődleges egyenlegét, az államadósságot, az inflációt és a nettó devizatartalék szintjét illetően, valamint a nyugdíjreformmal és a bankoknak nyújtott kormányzati hitelekkel összefüggő szerkezeti cé lok mind teljesültek. A bankok védőhálójának megerősítésével kapcsolatos szerkezeti cél nagyrészt teljesült, további munkálatok folyamatban vannak. Azt látjuk, hogy az említett jelentős áldozatok árán Magyarország pozíciói számottevően javultak. Bár fel ke llett adnunk az eredeti egyensúlyi pályából, így is Magyarország helyzete mind az idén, mind jövőre az államháztartás tekintetében lényegesen jobb, mint az uniós átlag, és jobb, mint a térség országainak teljesítménye. Igen figyelemreméltó javulás következ ett be a külső egyensúly terén, ami nagymértékben javítja a magyar gazdaság külső megítélését, csökkenti kockázatát, és segíti a kilábalást.” Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) :
