Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
2441 Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa frakcióvezetőhelyettes asszony, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője: “Gyerekcsíny vagy gyerekbűnözés” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm, e lnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Olyan témában kértem ma szót, amely minden jóérzésű embert, függetlenül világnézetétől, politikai hovatartozásától felkavar, felráz és megdöbbent. A gyermekbűnözésről lesz szó, amely mára elfogadhatatlanul nagy méreteket ölt ött. Megjegyzem, már egykét gyermekbűn esetén is vigyázzt kellene kiáltania a politikának, különösen a döntéshozóknak, de itt nem néhány esetről van szó. A Statisztikai Hivatal nemrég közzétett adatai szerint a tavalyi évben, 2008ban tehát 11 438 esetben követtek el bűntettet fiatal- vagy gyermekkorúak. Gondolják el, ez azt jelenti, hogy minden napra, télennyáron, vasár- és ünnepnapokat is beleértve 31,3 gyermekbűn jutott. Még ennél is súlyosabb az az adat, amely szerint a megelőző, 2007es évhez képest majdnem 5 százalékos az esetszámok növekedése, és fokozódik az elkövetett bűncselekmények brutalitása. A Kereszténydemokrata Néppárt nevében meg kell kérdeznem, vajon mit tett a kormány és az arra illetékes szervek a tendencia megfordítása érdekében. Aligh anem semmi érdemlegeset. Jól emlékszünk még a tavalyi év kezdetére, amikor az egész ország közvéleményét jogosan sokkolták a napvilágra került iskolai és iskolán kívüli agresszív cselekmények. Nemcsak gyerekverések váltak ismertté, hanem a legsúlyosabb vét kek is, az előre kitervelt, aljas gyilkosságok. Megint csak kérdezem, mi történt ezek után. Milyen intézkedéseket hoztak a döntéshozói hatalmat gyakorló erők a folyamat megállítása érdekében? - azon kívül persze, hogy konferenciákat rendeztek, és bizottság okat hívtak életre, amelyek közül az egyik például nem átallott arra az eredményre jutni, hogy a tanárverésekért maguk a tanárok felelősek. Kérdezem, miért és hogyan szabotálhatta el az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága a házelnök asszony levé lben foglalt indítványa ellenére az üggyel való foglalkozást. Vagy megtörténte a gyermekbűnökkel foglalkozó önálló igazságszolgáltatási rendészet felállítása, amelyet a kriminológus szakállamtitkár javasolt egy 2008. februári konferencián? És milyen proje ktek indultak el annak érdekében, hogy a veszélyeztetett gyerekeket kiemeljék a bűnözésre szakosodott családokból? Mi történt a család- és szociálpolitika területén a 3 év alatti gyermekek védelme érdekében? Milyen szakmai segítséget kaptak az iskolák ahho z, hogy felkészültek legyenek szakszerűen megelőzni, és ha már megtörtént, kivédeni a gyermekbűnöket? Milyen összegek, milyen célra és milyen úton úsztak el eredménytelenül itt is, pénzügyi és gazdasági csőd közeli helyzetünk nagyobb dicsőségére? A KDNP, f ájdalom, nem tud sikeres intézkedésekről, amelyek, ha voltak is esetleg ittott, eredményt nem hoztak. Az elmondottaknál is fájóbb azonban, hogy kiugróan megnőtt azoknak az eseteknek a száma, amikor gyermekek estek bűncselekmények áldozatául. A 2007. évi 4 568ról 5877re emelkedett számuk, ez kerekítve 29 százalékos emelkedés. Naponta 16nál több gyermek esik áldozatul valamilyen bűncselekménynek. Néhány hete történt meg a sokkoló kiskunlacházi bűneset. Hogyan lehetséges, hogy elvetemült suhancok nyolcszoro s túlerővel, fényes nappal megtámadjanak egy ártatlan 12 éves kislányt, szidalmazzák, megverjék és megalázzák, és tegyék ezt ugyanazon a településen, ahol néhány hónapja meggyilkolták ugyanennek a kislánynak néhai 14 éves barátnőjét? Hol vannak az elkövető k, és hol a példás, elrettentő büntetésük? Hová jutott az az ország, ahol ilyesmi előfordulhat anélkül, hogy a máskor oly érzékenyen reagáló képviselő uraknak eszébe sem jut a parlamentben szóvá tenni ezt a gyalázatos esetet? Vagy ahol egy országos ismert közszereplő nem átallja gyerekcsínynek minősíteni a döbbenetes bűncselekményt, amelynek pszichés következményeit ez a szegény kislány lehet, hogy egész életén keresztül magán viseli majd. Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak önöknek gyermekeik, unokáik? Mit t ennének, ha velük történt volna meg a tavalyi 5877 bűneset egyikemásika? Akkor is hallgatnának? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
